Bár statisztikát nem tudok előkaparni (szinte hallom a megkönnyebbült sóhajokat…), de azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom: egyre több szülő próbálja kétnyelvűvé nevelni gyermekét – akár azért, hogy felvértezze egy hasznos tudással, akár azért, mert a határátkelést tervezi, és szeretné megkönnyíteni a gyerek majdani beilleszkedését.

Ha te is hasonló helyzetben vagy, esetleg vannak tapasztalataid és szívesen megosztanád, ne habozz! Küldd el a történeted a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

A szülői lét egyik nehézsége persze, hogy mindenki mindig mindent jobban tud, és tanácsokkal tele van a padlás. A lényeg alighanem az, hogy az ember (vérmérsékletének megfelelően) hallgassa meg ezeket, (olvassa el a vonatkozó posztokat…) – aztán cselekedjen legjobb belátása szerint.

A fentiekkel együtt is érdemes végigolvasni a mai posztot, hiszen annak szerzője, a Bilingual Kidspot oldal tulajdonosa sok olyan szülővel beszélt, akik szembesültek már a kérdéssel – ezekből a beszélgetésekből szűrte le tapasztalatként a leggyakrabban elkövetett nyolc hibát.

1. Azt hiszed, hogy a gyermeked magától kétnyelvű lesz

Az egyik leggyakoribb szülői tévedések egyike azt hinni, hogy mert ő(k) beszél(nek) egy adott nyelvet, automatikusan tovább tudják azt adni a gyermeküknek, holott ez nem így van.

Kétnyelvű gyereket nevelni nem kis erőfeszítést és türelmet igényel, ha nem töltünk vele elegendő minőségi időt, nem játszunk vele, olvasunk neki, beszéltetjük, akkor könnyen passzívvá válhat a nyelvtudása.

2. A tévé sem fog megtanítani neki egy nyelvet

Meglepően sokan gondolják úgy, hogy azért, mert külföldi tévécsatornát nézetnek a gyerekükkel, a gyerek megtanulja az adott nyelvet. Segíteni segít (ez saját tapasztalat is), ugyanakkor bizonyos mértékű alapismeret szükséges hozzá. A nyelvtanuláshoz ugyanis kell az emberi interakció – tehát mint az előbb is írtam, beszélgetni, játszani kell vele, olvasni neki.

3. A drága játékok és segédanyagok mindent megoldanak

Nyilván aki megengedheti magának, hogy mindenféle drága cuccokat megvegyen, az tegye azt, de nem árt tudni, hogy csodát nem érdemes várni tőlük. Leginkább arra van szükség, hogy a gyerek elég bátor legyen ahhoz, hogy megszólaljon az adott nyelven (saját magamról is tudom, hogy ez az egyik legnagyobb gát és leküzdendő akadály, ha ezen túl vagyunk, akkor hatalmas lépést tettünk előre).

Miközben nyilván vannak szuper programok (bár ezek közül is van jó pár nagyon jó ingyenes, például a Duolingo), a leghatásosabb szókincset növelő módszerek egyike, ha olvasunk a gyereknek.

4. Állandóan kijavítjuk a gyereket

Nem csak a gyerekek esetében igaz, de náluk fokozottan, hogy még a legjobb szándék mellett is, ha állandóan kijavítjuk a hibáikat, akkor csak megakasztjuk a beszédben és elvesszük az önbizalmukat. Nyilván a súlyosabb hibákat nem árt megbeszélni, de szerintem sokkal fontosabb, hogy legyen önbizalma a gyereknek beszélni, mint a nyelvhelyesség. Azzal is kell foglalkozni, de csak ha már megszerezte a kellő magabiztosságot. (Persze rögtön akár cáfolhatnám is magam, szóval arra azért figyeljünk, hogy durva hibák ne rögzüljenek.)

5. Nem vagyunk következetesek

Szülőként az egyik legnagyobb hiba, ha az ember nem következetes (speciel ez nem csak a nyelvtanulásra igaz). Ha letettük a garast egy módszer, elképzelés mellett, akkor ragaszkodjunk hozzá (nyilván az értelmes kereteken belül).

6. Soha nem késő

Elképesztő mennyiségű könyv ír néha egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat, de azért ne gondoljuk, hogy bármikor is túl késő lenne elkezdeni. (Idősebbek is elkezdhetik, ugye…). Nyilván minél fiatalabb korban kezd el valaki kétnyelvűvé válni, vagy egyáltalán nyelvet tanulni, annál jobb, de ez nem jelenti azt, hogy egy bizonyos kor után ne lenne értelme belevágni.

7. Ne hallgassunk a károgókra!

Ez általában véve is igaz, szerintem, és ebben az esetben is úgy lehet, hogy mindig lesznek olyanok, akik szerint amit csinálunk és ahogyan csináljuk, az nem jó, hülyeség, és ők jobban tudják.

Rengeteg elmélet, elv és vélemény akad, szerintem akkor cselekszünk a legokosabban, ha meghallgatjuk őket (egy ideig), aztán pedig megfogadjuk azt, amelyiket jónak tartjuk. A beszólásokat meg jobb, ha eleresztjük a fülünk mellett, kivéve, ha megbízunk az adott ember véleményében.

8. Ne adjuk fel!

Biztosan lesznek nehéz pillanatok (mindig vannak, az elején főleg), és olyanok is, amikor úgy gondoljuk, az egész nem ér ennyit, hagyjuk a fenébe – de ne hagyjuk! Egyetlen gyerek sem tanul meg egy nyelvet csak úgy, hetek alatt, ne is várjunk gyors és káprázatos eredményeket! A kitartás viszont szinte mindig meghozza az eredményét.

No, most látom csak, ez egy ilyen motivációs poszttá kezd válni, de egy nyári pénteken talán még ez is belefér – most pedig jöhetnek a ti tapasztalataitok!

HÍRMONDÓ

Hogyan lehet magántanuló a külföldön élő gyerek?

Ha már a poszt gyerekekről szól, akkor az sem mindegy, hogy lassan nyakunkon az új tanév, ami sok határátkelő (vagy a gondolattal foglalkozó) szülő számára okoz fejfájást – mi is legyen a gyerek tanulmányaival? Egy történet és lehetséges válasz itt.

Ők is segíthetnek, ha külföldön keresel munkát

A külföldi munkakeresést sokféleképp el lehet kezdeni, próbálkozhatunk egyedül, felkereshetünk munkaközvetítőt, és persze tanácsadó segítségét is kérhetjük. Az mondjuk nem árt, ha megbízható helyre megyünk. Márpedig egy 900 fős tanácsadói hálózat elég megbízható, és mivel ingyenes, olcsóbbat sem egyszerű találni… További részletek itt.

Így nyírja ki magát egy teljes ország

Miközben a nyugati kultúrkörben egyre nagyobb hangsúlyt kap a munka és magánélet megfelelő viszonya, addig Japánban egyre komolyabb problémát jelent a „karoshi”, ami nem más, mint amikor az emberek konkrétan belehalnak a túl sok munkába. Sokkoló, nem? Itt olvashatsz még többet róla.

(Fotó: raisesmartkid.com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!