Minden határátkelő életében nagy esemény a hazalátogatás, de különösen igaz ez azok esetében, akik Európán kívül élnek, ahonnan azért már több, mint egy kósza ötlet hazaszaladni. Pláne gyerekekkel… A mai ajánló egyik posztja erről szól tehát, míg a másodikban Magyarországot és Costa Ricát hasonlítjuk össze, végül jogosítványt szerzünk (motorra) a Fülöp-szigeteken, ami (előre szólok) nem akármilyen kaland.

Kanadából hazalátogatni nagyon nem olcsó dolog (a levegőben eltöltött időről nem is beszélve), így nem csoda, hogy az Élet Montreálban blog szerzője és családja is két éve járt utoljára otthon. Egészen mostanáig. Lássuk, hogyan is sikerült a találkozás!

„Két év elég volt ahhoz, hogy míg odafele a franciául, angolul beszélőket nézték meg a gyerekek, most a magyar szóra csodálkozzanak rá. De az is teljesen természetes volt számunkra, hogy a londoni reptéren csücsülve mindenféle nyelvet hallhattunk magunk körül. Már nem éreztük ettől egy cseppet sem idegennek magunkat.

Az első utunk férjem szüleihez vezetett, akik szépen megterített asztallal és nagyon finom frissen készült vacsival vártak bennünket. � Ez nagyon jólesett!! Hisz elmondhatjuk, hogy leginkább talán a gondoskodásból, törődésből kapunk itt (sokkal) kevesebbet, mint otthon.

Sokkal kevesebb az olyan ismerős, akikkel közös programot szerveznénk. Ennek is persze, mint mindennek, megvan a jó és a rossz oldala: sokkal több szabadidőnk van, amit csak a család, azaz mi öten, együtt töltünk el, viszont mi mindannyian szeretünk barátokkal lenni, így jobban hiányoznak a közös programok, amikor a gyerekek eljátszanak, elszaladgálnak, mi meg csak beszélgetünk és közben valami harapnivalót gyártunk (bográcsozás, grillezés stb.) a gyerekeknek és magunknak.

Van egy nagyon-nagyon nagy különbség a magyar és a kanadai társadalom között. Míg szerintem a magyarokra jellemző a röghöz kötöttség – miután elkezd valaki dolgozni, igyekszik lakást venni, letelepedni egy városban, és nagy eséllyel ott szeretné leélni az életét a kialakult kis környezetében, barátaival (talán elkezdődött már valami változás ezen a téren…), addig Kanadában, még ha valakinek már van is nagyon jó állása, lakhatása, családja, de kap valami jobb munkalehetőséget, már szedi is a cókmókját és köd előttem, köd utánam, el is költözött vagy a város teljesen másik felébe, vagy épp Kanada másik végébe (akár azt is mondhatjuk, hogy a kontinens másik felére).

Ezt már nagyon jól megtapasztaltuk ezalatt a viszonylag rövid idő alatt is – összebarátkoznánk valakikkel, vagy épp a gyerekek az iskolában, bölcsiben, és egyik napról a másikra mennek el a friss barátok… Egy újabb kapcsolathoz pedig szimpatikus emberekre, sok időre, türelemre, közös programokra van szükség.

Amin igazán meglepődtem, és egyáltalán nem ezt az érzést vártam, hogy amint úton voltunk már hazafele autóval, OTTHON éreztem magam. Mikor megláttam a nagyszülőket és elkezdtünk beszélgetni, vacsizni, nem éreztem, hogy kimaradt volna két év!!

Olyan volt - nem csak velük, hanem a többi rokonnal, baráttal való találkozás is, mintha max. csak 2 hétre mentünk volna el. Teljesen ott tudtuk folytatni a kapcsolatot, ahol abba maradt.

Igazából nem is maradtak abba, hisz telefonon, mailben, Viberen, Fb-n tudtunk egymás hétköznapjairól is és talán ennek köszönhetően nem voltak nagy hallgatások, mit-is-kezdjünk-egymással érzés szerintem senkiben sem.

A legnagyobb élményt a nyelv használata jelentette számára. Tami itt több mint egy éve jár francia bölcsibe, és tanulgat angolul is. Mindkettő nyelven megérti már az egyszerűbb utasításokat, tud röviden válaszolni, de ugye hosszabban beszélgetni, elmesélni dolgokat csak magyarul képes. Hát teljes felszabadulást jelentett neki felfedezni, hogy milyen hatása lehet annak, ha beszél emberekhez és azok teljesen meg is értik!!! (...)

Ezt a két hetet mi csak a családnak és a barátoknak szenteltük, és ők nekünk. Nagyon jó érzés volt, hogy majdnem 2 év távollét ellenére se sajnálták ránk áldozni az idejüket és mindenki annyit készült, hogy tényleg „magyaros legyen a fogadtatás”.

Szokás szerint a teljes posztot is elolvashatjátok, ha ide kattintotok, akit pedig Kanada érdekel bővebben, itt keresgéljen. 

Magyarország vagy Costa Rica?

A Mirador blog szerzői rendszeresen összevetik valamelyik latin-amerikai ország és Magyarország életszínvonalát, a megélhetési lehetőségeket. Most Costa Rica volt a soron, ami érdekes módon elég sok mindenben hasonlít hazánkra, például meglehetősen szegény ásványkincsekben, kevés dolog van, amiből nem szorul importra, és erősen függ a külföldi tőkétől, de egyre inkább próbál gazdaságilag önállóvá válni. Lássuk, mire jutottak!

San José

1, Keresetek

2014-ben Costa Rica GDP/fő mutatója 10 035 US$ volt, ami kicsit több mint 70 %-a a magyar adatnak (14 023 US$). Az elmúlt 15 évben itt is hasonló ütemben bővült a gazdaság, mint Magyarországon, azt azonban muszáj megjegyezni, hogy 50 évvel ezelőtt Costa Ricának tulajdonképpen nem volt semmije, a nemzeti összetermék az 500 millió dollárt sem érte el. (...)

Amivel az ország évtizedeken át nem tudott mit kezdeni, az az infláció. Costa Rica nyugat-európai szemmel is drága, amit csak részben igazol az, hogy a banánon, a kávén és az ananászon kívül tulajdonképpen mindenből behozatalra szorul.

Az éves infláció 2000-2008 között 10-12 %-os volt, de még 2014-ben is 5 % körül alakult. Ezzel szemben az utóbbi években a GDP csak 3,5 %-kal nőtt, de 2008 előtt is csak 7-8 %-os bővülés volt jellemző. Ennek eredménye az, hogy a PPP-n, vagyis a vásárlőerő paritáson számított GDP már csak 58 %-a a magyarnak.

Magyarországon a minimálbér 2016-tól nettó 73 815 Ft, ezzel szemben Costa Ricában 286 467 colón, ami 154 200 forintnak felel meg. Ehhez hozzátartozik, hogy Costa Ricában a minimálbért 26 munkanapra adják meg, ami azt jelenti, hogy egy héten csak egy szabadnappal számolnak. Ha átszámolnánk 22 munkanapra, akkor 130 500 forintra jönne ki a minimálbér.

Akinek van végzettsége, az nem jár rosszul. Egy szakképzett munkás kb. 175 000 forintot, egy diplomás minimum 245 000 forintot visz haza havonta. 

Costa Ricában nem számolnak átlagbért, de az álláshirdetések között ilyen ajánlatokra bukkanhat az ember:

- ápoló kb. 220 000 Ft

- sebészorvos kb. 530 000 Ft

- általános iskolai tanár kb. 310 000 Ft

- szakács kb. 240 000 Ft

- sofőr kb. 270 000 Ft

- fogorvos kb. 450 000 Ft

- gazdasági elemző kb. 430 000 Ft

- könyvelő kb. 400 000 Ft

- pék kb. 220 000 Ft

Amint az a felsorolásból látszik, a fizetések jó 50 %-kal magasabbak, mint Magyarországon. Szembetűnő a különbség a tanári és egészségügyi fizetésekben.

2, Adózás

Costa Ricában az ÁFA 13 %-os. Mivel mindenhol kaptunk blokkot, feltételezem, ezt be is fizetik.

Az országban létezik személyi jövedelemadó, ami évi 52 320 000 colónig (évi 28 250 000 Ft) 10 %-os. 105 241 000 colónig 20 %, efelett 30 % az SZJA.

Létezik társadalombiztosítás, ami tartalmazza az egészségügyi hozzájárulást és a nyugdíjbiztosítást is. Az ún. seguro social mértéke a munkavállaló részéről a fizetés 5 %-a, a munkáltató részéről pedig 9,25 %. A nyugdíjbiztosítás a munkavállaló részéről 2,67 %-os, a munkáltató részéről 5,08 %-os elvonást eredményez. Mindkét adónemhez hozzájárul az állam 0,25 %-kal.

A munkavállalót innentől kezdve nem terheli tovább az állam, tehát az összes adó mindössze 7,67 % plusz az SZJA. A munkáltatót azonban nem kíméli a vezetés.

Az eddig felsorolt adónemeken túl minden alkalmazott után be kell fizetni 0,5 %-ot a szociális segélyalapba (IMAS), 0,5 %-ot a nyugdíjalapba, 3 %-ot a munkaügyi tőkealapba, továbbá van egy 1,5 %-os képzési támogatás (INA), 1 %-os nemzeti biztosítás (INS), valamint egy 5 %-os családtámogatási hozzájárulás.

3, Árak

Lehet magas a fizetés, de ha minden drága, nem mész vele sokra. Márpediglen Costa Ricában minden iszonyatosan drága, még nyugat-európai szemmel is. Ilyen árakkal találkoztunk a boltokban:

1 l tej: 400 Ft

1 kg kenyér: 600-800 Ft

1 kg rizs: 500-600 Ft

1 kg csirkemell: 2000-2200 Ft

1 kg hagyma: 500-550 Ft

1 kg krumpli: 500-550 Ft

1,5 l víz: 500-550 Ft

1 kg paradicsom: 650-700 Ft

1 db tojás: 70-75 Ft

0,33 l sör: 450-500 Ft

...és az éttermekben:

0,33 l sör: 800-1200 Ft

menü egy kifőzdében: 1400-1800 Ft

közepes méretű pizza: 3000-5500 Ft

Az alapélelmiszerek ára közel duplája a magyarnak. Érdekes módon még a banánt is drágábban láttunk a boltokban, mint Európában, pedig Costa Rica a Föld egyik legnagyobb banántermesztője.

Nem csak élelmiszerekben, de ruházkodásban sem olcsó az ország. Az elektronikai cikkek árában nincs nagy különbség, ami viszont mindenen túltesz, az a szolgáltatás szektor, azon belül is a turizmus. A szállodai szobák nagyon drágák, az éttermi árakat pedig még a nyugat-európai turistáknak is nehéz kiköhögniük.

4, Lakhatás

Magyarországon az elmúlt egy évben közel duplájára emelkedett az albérlet ára. 100 000 forint alatt Budapesten ma már nehéz lakást találni, de a vidéki városokban sem könnyebb a helyzet. A jó hír, hogy még így is valamivel olcsóbb odahaza a lakhatás, mint Costa Ricában, ahol legalább 30 %-kal magasabbak a lakbérek.

A rezsi olcsóbb, mint nálunk. Helyiek elmondása szerint vízre, villanyra és gázra havi kb. 70 dollárt (kb. 20 000 Ft) költenek. Az internet azonban drága, közel duplája az otthoninak.  

5, Közlekedés

A tömegközlekedés nem drága Costa Ricában. Egy 100 kilométeres útért kb. 2000 colónt kell fizetni, ami kevesebb mint 50 %-a az otthoni menetdíjnak. A benzin is olcsóbb, de nem ennyivel. Egy literért átszámolva kb. 240 forintot kell fizetni.

Vonat nincs, a buszok minősége is hasonló a magyarhoz, ami azonban katasztrofális, az az úthálózat. Costa Ricában nincsenek autópályák, de a főutak is szörnyű állapotban vannak.

6, Kultúra, szórakozás, szabadidő

Ha művelődni szeretnél, maradj otthon! Costa Rica nem a kulturális életéről híres, San José kivételével pl. sehol nem láttunk színházat. A ticók a szabadidejüket a természetben vagy a tengerparton töltik, ezen a két területen korlátlanok a lehetőségeik.

8, Egészségügy, oktatás

Costa Ricában a várható élettartam 79 év, ami jóval magasabb a magyarnál. Ennek oka valószínűleg a jó klímában és a stresszmentes életben keresendő (Costa Rica állandó résztvevője a Föld legboldogabb országairól vezetett lista élmezőnyének).

Az ország GDP-jének 10,2 %-át költi az egészségügyre, amiben messze megelőzi nem csak Magyarországot, de az EU országainak többségét is. Éppen ezért érdekes, hogy 10 000 emberre mindössze 12 kórházi ágy jut, pont hatoda a magyarnak.

9, Nyugdíj és szociális háló

Costa Ricában a nyugdíjkorhatár nőknél 61, férfiaknál 62 év, valamint 37,5-38,5 év munkaviszony. E tekintetben egy picit jobban állnak nálunk, pláne annak fényében, hogy az országban jóval magasabb a várható élettartam (79 év).

Amiben messze előznek minket, az a minimálnyugdíj értéke. A legkevesebb, amit ma egy Costa Rica-i kisnyugdíjas kézhez kap, 123 000 colón (kb. 66 500 forint). Nálunk ennek a felét sem kapja egy kisnyugdíjas, bár ahogy fentebb írtuk, Magyarországon közel feleannyiba kerül minden. 123 000 colónból Costa Ricában pont ugyanúgy nem lehet megélni, mint nálunk 28 500 forintból.

A nem minimálnyugdíjból élőknek is muszáj előtakarékoskodni, mert Costa Ricában a nyugdíj az utolsó 5 év átlagbérének mindössze 43-52,5 %-a. Ha tehát valaki általános iskolai tanárként 600 000 colónos fizetéssel megy nyugdíjba, jó eséllyel 300 000 colónnál (kb. 160 000 forint) nem fog magasabb nyugdíjat kapni, ami Costa Ricában nagyon kevés.

10, Példa

Ahogy eddig, most is két fő minimálbérével fogunk számolni. Lássuk, hol jön ki jobban egy pár a pénzéből, San Joséban vagy Budapesten?

Costa Rica-i minimálbér (2 fő): 308 400 Ft

- átlagos San José-i lakás bérleti díja külvárosban: 150 000 Ft

- rezsi+internet: 35 000 Ft

- kaja ára havonta 2 fő részére: 100 000 Ft

- napi 2 buszjegy a munkahelyre és vissza 2 fő részére: 22 500 Ft

MARAD: 900 Ft

Magyar minimálbér (2 fő): 147 630 Ft

- átlagos budapesti lakás bérleti díja külvárosi lakótelepen: 100 000 Ft

- rezsi+internet: 35 000 Ft

- kaja ára havonta 2 fő részére: 50 000 Ft

- havi bérlet 2 fő részére: 14 000 Ft (2/3-át állja a munkáltató)

MARAD: -51 370 Ft

Lássuk, miben győzött Costa Rica és miben Magyarország!

- Amiben Costa Rica nyert: keresetek, adózás és vállalkozás, szórakozás, egészségügy. 

- Amiben Magyarország nyert: árak, lakhatás és építkezés, kultúra és szabadidő, oktatás, nyugdíj.

- Amiben döntetlen: közlekedés, közbiztonság, szociális háló.”

A teljes, még ennél is részletesebb posztot itt találjátok, Costa Ricáról további cikkeket, híreket itt olvashattok.

Csoda, hogy élsz, avagy motorosvizsga a Fülöp-szigeteken

Európából nézve meglehetősen nehéz elképzelni, hogy a világ más részein milyen (hogy is fogalmazzam) hányaveti nagyvonalúsággal képesek néha kezelni a jogosítványhoz szükséges vizsgák kérdését. A Fülöp-szigetek sem kivétel, mint az pillanatokon belül kiderül a 90 millió fülöpke blog szerzőjétől.

„Autót nem akartam venni, mert abban sok különbség nincs, hogy a céges járattal vagy a saját kocsival ülök a dugóban, ellenben motorral egész hamar előre lehet csorogni a piros lámpáknál. Úszni is a mélyvizben tanul meg az ember, így van ez a motorozással is Manilában.

Persze nem fülöp módon akartam csinálni, hogy megkérem a havert, mutassa meg 2 percben, hogy mégis hogyan kell motorozni és már megyek is a forgalomba a 7 sávos útra.

Egyetlen olyan iskolát találtam a neten, ahol motorosokkal is foglalkoznak, a Hondának van egy „Biztonságos vezetés tanfolyama”, erre jelentkeztem. A telefonban kérdezték, hogy van-e már jogosítványom.

Na, itt nagyot nyeltem egy fájdalmas arckifejezés kíséretében. Mondtam nincs, ezért akarok iskolába menni, hogy megtanuljak motorozni. Az nem jó Sir, vagy jogsi vagy tanulói engedély kell hozzá. Óóó, kezdődik a kálvária, mondtam magamban.

Utánajártam, hogy mi az a tanulói engedély és kiderült, hogy akkor legalább kétszer kell mennem a hivatalba, így inkább amellett döntöttem, hogy először megszerzem a jogsit, aztán majd megtanulok rendesen motorozni - az az elképzelés él bennem, hogy a helyi internetnél csak a helyi hivatalok lassabbak.

Megnéztem az LTO (land transportation office) hivatalos, kormányzati honlapján, hogy milyen iratok kellenek ahhoz, hogy a külföldi jogosítványom átkonvertáltathassam fülöpre. Ott 7 pontban felsorolták, hogy mit kell vinni. (...)

Szerencsére, nem kell mindent komolyan venni, amit a kormányzati honlapon írnak, a két be nem mutatott dokumentum közül nem kérték egyiket sem. Még csak rá sem kérdeztek, hogy hol vannak ezek az iratok.

És akkor ügyintézés

Az első szakasz elég gyorsan ment, ez volt a magyar B kategóriás jogsi átkonvertálása helyi B kategóriára. Mindössze egy óra volt az egész látásvizsgálattal, fizetéssel és minden mással együtt.

A Manilában élők életében szerintem csak egyszer vagy még egyszer sem adatik meg, hogy kilépve az utcára azt mondják „De jó egy kis friss levegőt szívni végre!". Nekem megadatott. Szerencsének nem nevezném. A lényeg, hogy tele volt a terem, ültek-álltak mindenhol. Légkondi nincs de legalább volt pár ventilátor, ami keverte a párát.

Az ügyintézők ablaka felett nagy betűk hirdették, hogy „A jogosítvány privilégium, nem alanyi jogon jár”. Ennek a kijelentésnek a margójára csak annyit fűznék, hogy lárifári.

Miközben ügyintéző ablakról ügyintéző ablakra haladtam - vagy 6 ablakon kellett végigmenni - és mindig más várakozó mellé keveredtem vissza, elmondta az egyikük, hogy Ő is motorra teszi le a vizsgát, már 3 hónapja motorozik forgalomban és megtanult már annyira, hogy letegye a jogsit hivatalosan is. Ha nem lettem volna már előre felkészülve ilyen történetekre, akkor a fejem egy óriási kérdőjellé változott volna, miközben a testem szublimál és eggyé válik az éterrel. (...)

Hogy is működik ez a rendszer?

Amíg otthon mindenki hivatalos keretek között elmegy KRESZ-re, elsősegélyre, rutinra, forgalmi vizsgára mire kezébe nyomják a jogsit, addig itt abszolút nem kötelező az autósiskola.

Sőt legtöbben akkor mennek el iskolába, ha már van jogsi. Apa, anya vagy egy haver megtanít, hogyan kell vezetni és már mehetsz is a vizsgára. Ahhoz, hogy itt megszerezd a jogsit, át kell menjél egy minimális KRESZ-vizsgán, ami nem olyan, mint otthon, hogy adnak egy 500 oldalas könyvet mindenféle forgalmi helyzetekkel meg teoretikus és praktikus kérdésekkel, amik még az autó alkatrészeire is kitérnek.

Tartanak egy 20 perces elméleti oktatást a táblákról meg pár forgalmi szabályról - mivel nem kellett letennem ezt a vizsgát nem tudom pontosan - majd adnak egy tesztlapot és azt ki kell tölteni. Utána jöhet a gyakorlat. Na most ha azt gondoljátok, hogy az elméleti oktatásnál pongyolább már semmi nem lehetne, akkor forduljatok el mikor a gyakorlati vizsga jön. (...)

Szóval a gyakorlati vizsga természetesen nem forgalomban történik - mert ugye az ember úgysem forgalomban tölti az idő 99,9%-át a kocsival -, hanem egy zárt pályán.

Erre a pályára mondta az egyik itteni magyar, hogy „ja, mindig látni szoktam valami gyakorló pályát az utcáról mikor elmegyek az LTO előtt”. Nem, az nem gyakorló pálya. Az a vizsga pálya!

Felülnézetben négyzet alakú, körülbelül 50m egy irányban és az egyik oldalán van egy emelkedő meg egy lejtő. A vizsga pedig abból áll, hogy beülsz a parkoló gépjárműbe, kiállsz, majd körbemész és visszaparkolsz. Mondjuk 2 perc.

A motoros vizsga ugyanez, csak ott nem kell parkolgatni. Nekem is adtak egy scootert - automata motor, nem kell váltani -, aminek örültem, mert akkor még nem tudtam, hogy kell váltani.

Csak felültem, mondták, hogy a sebességet ne lépjem túl és a záróvonalon ne menjek át, mert akkor bukta. Szóval csak komótosan körbementem és ennyi. Komédia ez kérem.

Az egészben az a szép, hogy itt nincs külön kategória a motorok között, ha körbemész egy scooterrel, akkor utána akár egy 1200 ccm-es motort is vezethetsz a jogsival. Forgalomba nem visznek senkit, a végén még valakinek baja esne.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni, ha pedig bővebben is érdekelne titeket a Fülöp-szigetek, akkor itt keresgéljetek.

FELHÍVÁS!

A Frankfurti mesék blog (a Határátkelővel együttműködésben) keres olyan magyar férfiakat, akik külföldi társukkal élnek együtt, hogy megismerhessük a történetek másik oldalát is. A társ lehet barátnő, feleség, élettárs is. Minden egyéb részletet itt találhattok!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!