A kérdést az eheti válogatás egyik szerzője teszi fel, és meg is válaszolja. Ugyan karácsony előtt vagyunk, és ilyenkor már jobb a békesség, márpedig e téma kapcsán borítékolható a vita, mégis úgy gondolom, érdekes és fontos kérdést feszeget az Élet sója blog írója. Emellett újabb példáját láthatjuk annak, milyen elképesztő ütemben fejlődik Kína, végül az is kiderül, miért olyan fontos Hollandiában az ágyemelő (nem vicc!).

(Fotó: pixabay.com/skeeze) 

„Nem vagyok méltó a hazám szeretetére, nem akar látni, nem akar elfogadni olyannak, amilyen vagyok” – írja az Élet sója blog Németországban élő szerzője a héten a Parlament elnöke által mondottakra reagálva, hozzátéve: „keresünk másik országot, ahol én önmegvalósító nő lehetek gyermekek nélkül és a férjemnek sem kell szégyellnie magát, mert a fű nem gyermek formájában nő ki utána”.

„Voltak terveink, céljaink, nemcsak a „minél több pénzt szeretnénk munka nélkül” cél lebegett a szemünk előtt, hanem hogy építsünk egy országot, a hazánkat, érezzük jól magunkat az életben, mint két olyan ember, aki szereti a könyveket, a kultúrát, a zenét, az utazásokat, de legfőképpen egymást, s majdan gyermekeit. (…)

Nem volt pénz már kultúrára, zenére, könyvekre, utazásra, de nem a pénz volt a legrosszabb, hanem hogy az ország s annak vezetői nem is akarták, hogy legyen. Pontosabban hogy nekünk, kisembereknek, akik tanultunk, akik napi 12-13 órákat dolgoztunk, akiknek 3-4 munkahelyre volt szükségük, azoknak szabadságuk is legyen.

A szabadság egyetlen kis kapuját az Európai Unió nyitotta ki, amikor munkát ajánlott, nem megalázó fizetésért, nem 13 órányi munka mellett naponta. Nem Porsche gyárat kaptunk, s nem is 500 négyzetméteres villát a Boden-tó partján, csupán egy lehetőséget, tisztességes fizetéssel, amelyből már könyvet, kultúrát, utazást, koncertjegyeket vehetünk. (…)

Ja, a gyermek, majd el felejtem! Hogy nem tettünk meg érte mindent? Hogy többet kellett volna? (…) Sok hektárnyi örökség sokmilliós ára ment el a különböző beavatkozásokra, ahol már az orvosok is azt mondták, nincs remény. (…)

„Gyökértelen barbárok szállásterületén” élek – szerinte, szerintem meg egy olyan helyen, ahol elfogadják, hogy nem beszélem a nyelvet még tökéletesen, nem itt születtem, de tisztességesen dolgozom, amit rám bíznak, azt a legjobb tudásom szerint megcsinálom, betartom a szabályokat, s tudom, hogy nemcsak jogaim, hanem kötelességeim is vannak. (…)

Nincs reményem, nincs reményem arra, hogy valaha visszatérhetek a hazámba. Nem kér belőlem, mert multikulti vagyok, mert nincs gyermekem, mert önmegvalósítok, mert elfogadom, ha valaki más, nem vagyok homofób, mert nem tudom elfogadni a hazugságot, a korrupciót, mert szabad akarok lenni. (…)

Magyarságom nem földrajzi alapokon nyugszik, hanem az anyanyelvemen, amit már nem vehetsz el tőlem.”

A teljes írást itt olvashatjátok el, Németországról pedig itt találtok további híreket, történeteket.

Amikor a kínaiak igazán beleállnak

Akkor ott kő kövön nem marad, vagy ha ez így túlzás is, elképesztő sebességgel építenek meg bármit, amire szükség van. Például egy metróvonalat, ami úgy a negyedik, hogy közben a hármas. A Veve Szecsuánban posztjában nekem még csak nem is ez volt a legérdekesebb, hanem egy hihetetlen térkép.

„A 23 állomást tartalmazó, 33 km hosszú metró építésébe 2012 tavaszán fogtak bele, mostanra már csak az utolsó simítások maradtak.

Három állomást októberben meg is mutattak a sajtónak, s a hanyangi részeken már akkor minden 100%-os készültségű volt.

2017 végére befejezik a másik három épülő vonalat (számozás szerint 6, 7 és 8), valamint némiképp toldozgatják a jelenlegieket is. Ekkora így néz majd ki Wuhan metrótérképe.

Ha a távlati terveket nézzük, 25 vonalat terveznek Wuhannak (12 városi, 13 elővárosi) mintegy 1045 km hosszan, amivel, ha addig máshol nem épülnének metrót, magasan vezetné a listát.”

A posztot még több képpel és térképpel itt olvashatjátok el, egészen elképesztő, komolyan! Akit Kína érdekel, az ide kattintson!

A kötelező ágyemelő esete

Hollandiában igen elterjedt az otthonszülés, ami sok minden más mellett magával hozta azt is, hogy előírták, milyen magasnak kell lennie az ágyaknak. Márpedig a 75-80 centis magasságot csak egy speciális emelővel lehet elérni – írja a Holland Waffel blog, és nem csak ez az egyetlen érdekesség a történetben.

„A szülések alatt abszolút megértem, hiszen valahogy a bábának hozzá kell férnie a terephez, hacsak nem akar a végére lumbágót kapni a sok hajolgatástól, viszont mivel én nem otthon szülök, ezért nem is gondoltam ilyesmire. (...)

Kb egy hónapja, amikor a maternity nurse itt járt, az első kérdései közé tartozott, hogy milyen magas az ágyunk illetve van e itthon ágyemelő. Természetesen nincs.

Sebaj, akkor ő meg is rendeli nekem, itt ugyanis egy fél évre ez díjmentesen jár. Járna még a zuhanyzóba székecske valamint az ágyba háttámla emelő is, amivel elvileg kényelmesen tudsz ülni az ágyban, de azokra mondtam, hogy nem tartok igényt. (...)

Bár az ideológia a magas ágy mögött az, hogy sokkal egyszerűbben ülsz le rá meg kelsz fel, mint a sima ágyról, ami ugye mélyen van, viszont ez a 75-80 centi a holland átlagmagassághoz lett szabva.

Ami azt jelenti, hogy a magam magyar átlagos magasságával kb négykézláb kell felkapaszkodnom az ágyra, ha pedig le akarok jönni, akkor szabályosan ugranom kell, ha nem akarom a lepedőt, takarót, terhespárnát magam után húzni a földre, miközben kicsúszok az ágy legszélére, ahonnan végre leér a lábam.”

A teljes írás itt olvasható, Hollandiáról további érdekességeket pedig itt találsz.

A moderálási alapelveket itt találod.

Határátkelő találkozó!

Ha nem vigyázunk, lassan hagyomány lesz az év végi budapesti Határátkelő-találkozóból :), amit idén Digger szervez. A három lehetséges időpont december 27., 28., 29. – aki szeretne jelen lenni, az vegye fel Diggerrel a kapcsolatot emailben (janoshorvath65KUKACyahoo.com). Akár mind a három napot meg lehet jelölni, amelyik napra a legtöbb visszajelzés érkezik, azon lesz a találkozó délután 5-kor a Menzában, a Liszt Ferenc téren. Jelentkezési határidő dec. 23.