Hát angolul – vágjuk rá automatikusan, ami persze nem is csoda, hiszen közel kétmilliárd (nagyon durván a világon minden harmadik) ember tanulja vagy beszéli a nyelvet. Határátkelőként a nyelvtudás fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni, úgyhogy ma beszélgethetnénk arról, szerintetek mennyire fontos a jó nyelvtudás, illetve nektek okozott-e gondot, és ha igen, milyet a nyelv.

Kétség sem férhet hozzá, hogy ma az angol a világ legfontosabb nyelve, miként az is egyértelmű, hogy ez az a nyelv, aminek elsajátítását a legtöbb országban elsődlegesnek tartják (értelemszerűen az anyanyelv után...).

Olyannyira, hogy egy felmérés szerint Luxembourg az egyetlen olyan európai (és értelemszerűen nem angol anyanyelvű) ország, ahol nem az angol a legfontosabb tanult nyelv (hanem a francia, ami érthető, hiszen azt eleve tanulják, másrészt Franciaország közelsége is indokolja a dolgot).

Az angol jelentősége és elsősége tehát nem lehet kérdéses, ám mielőtt kicsit részletesebben is foglalkoznánk vele, lássunk egy olyan felmérést, ami ennél érdekesebb képet ad, nézzük meg azt, hogy az angol után mely nyelv elsajátítását tartják fontosnak egyes európai országokban.

Ebben az esetben jóval összetettebb a kép, hiszen itt már olyan tényezők is közbeszólnak, mint a történelem, a gazdasági érdekek, vagy a lakosság összetétele.

Litvánia (és általában a balti államok) esetében éppen a történelem és a földrajzi közelség (no meg a nagyszámú orosz anyanyelvű lakosság) indokolja az orosz nyelv első helyét, a litvánok 62 százaléka véli úgy, hogy az angol után oroszul érdemes leginkább megtanulni (ez az arány a letteknél 50, az észteknél 47 és még a finneknél is 25 százalék).

A gazdasági érdek Ciprus esetében bukik ki a legjobban az orosszal kapcsolatban, hiszen tudjuk, hogy rengeteg orosz él a szigeten, illetve komoly pénzeket mozgattak át oda, nem csoda, hogy minden ötödik ciprusi az orosz mellett teszi le a voksot.

Belgium és a francia nyelv közeli kapcsolatát sem kell nagyon részletezni, és élhetünk a gyanúperrel, hogy a spanyol népszerűsége sem teljesen véletlen az Egyesült Királyságban (a britek negyede érzi hasznosnak, egyébként a szigetországban a francia végzett az első helyen).

Az azonban a grafikonon tökéletesen látszik, hogy az angol mögött azért továbbra is a német a legfontosabb nyelv a kontinensen, 11 országban válaszolták azt, hogy az angol után ezt a leginkább érdemes megtanulni. Ezek közül is kiemelkedik (megint csak történelmi, kulturális és gazdasági okokból) Magyarország, a 48 százalék Dániával együtt holtversenyes első helyet jelent.

Mennyire beszélnek a magyarok angolul?

Időről időre felmerül a magyarok nyelvtudásának (vagy nem tudásának) kérdése, finoman szólva is kritikus felhangokkal. A kérdés már csak az, vajon jogosak-e ezek a kritikák, azaz mennyire tudnak a magyarok angolul?

Létezik egy, a nyelvtudás szintjét mérő English Proficiency Index, ami azért is hasznos, mert egységes mércével mérve viszonylag pontos képet fest arról, melyik országban milyen szinten áll az angoltudás.

(forrás: English Proficiency Index) 

Kezdjük ott, hogy a magyarok 64 százaléka tartja a legfontosabb tanult nyelvnek az angolt, ez viszonylag alacsony érték például a listavezető hollandok 95, a második ciprusiak és a harmadik máltaiak 94-94, a negyedik svédek 93 és az ötödik dánok 92 százalékához képest.

Az index szerint az angolt a legmagasabb szinten bíró országok között a skandinávok mellett a hollandok, valamint térségünkből a szlovénok és a lengyelek szerepelnek (az első tíz sorrendje: Svédország, Hollandia, Dánia, Norvégia, Finnország, Szlovénia, Észtország, Luxembourg, Lengyelország). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az összes északi országban legalább a lakosság kétharmada folyékonyan beszél angolul.

A középső harmadba 12 ország tartozik, a csoport élén Ausztria és Németország áll, Magyarország utolsóként még éppen befért ide (ez a teljes lista 21. helyére elegendő), ami végül is kellemes meglepetésnek is nevezhető, szerintem legalábbis jobb helyezés, mint amire számítani lehetett.

A teljes jelentésből (amit itt érhettek el) az is kiderül, hogy Európán kívülről csak Szingapúr, Malajzia és Argentína fért be a legjobbak közé.

A 70 országot felsoroló lista utolsó öt helyén olyan országok találhatók, mint (sorrendben) Irak, Algéria, Szaúd-Arábia, Kambodzsa és Líbia.

Merre tartunk?

Az sem mindegy persze, hogy milyen irányban mozog a nyelvtanulás, márpedig ebből a szempontból Magyarország nem áll túl jól. Hat olyan ország van, ahol az utóbbi időszakban jelentősen fejlődött az angoltudás, ezek Észtország, Svédország, Norvégia, Portugália, Ukrajna és Szlovénia.

Lettország és Belgium erősen visszaesett, de romlott a helyzet Lengyelországban, Ausztriában, Franciaországban, Magyarországon, Spanyolországban és Törökországban is.

Egyszóval a magyarok angoltudása talán egy fokkal jobb, mint amilyennek hajlamosak vagyunk gondolni, ugyanakkor a tendencia nem jó, mert ahelyett, hogy javulna a helyzet, kicsit ugyan, de romlik.

(forrás: English Proficiency Index) 

Mi következik mindebből? Egyfelől az, hogy a helyzet nem reménytelen, másfelől viszont az (és ez az, ami tulajdonképpen elgondolkodtató), hogy sokan még mindig nem ismerték fel, vagy csak mostanában kezdik felismerni a nyelvtudás fontosságát, amikor már a saját bőrükön érzik, hogy anélkül külföldön nem lehet boldogulni (és annak hiányában még elindulni is nagy merészség). Szóval jó lenne, ha a fentebb említett negatív tendencia visszájára fordulna.

Nektek okozott nehézséget a nyelvi beilleszkedés? Ha igen, milyet?

(Nyitókép: Man vyi)

A moderálási alapelveket itt találod.