Kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy a „mindent Svájcról” címet adom a mai posztnak, aztán persze nem akartam kitenni a mai szerzőt, Andyt annak, hogy emiatt kritika érje, ám már a gondolat is jelzi: igencsak alapos, amolyan „klasszikus határátkelős” posztot olvashattok ma az országról. Pontosabban Svájc esetében nehéz általánosságban beszélni, úgyhogy inkább szögezzük le gyorsan, hogy Andy Bern mellett él – a többit majd úgyis hozzáteszik azok, akik ott élnek.

(fotó: flickr.com / Kristoffer Trolle)

„Hol is kezdjem a történetet? Azt nem részletezem, hogyan jutottam el addig a pillanatig, hogy beültem az autóba és elindultam Svájc felé. Legyen elég annyi, hogy előtte két hónapot Angliában töltöttem, ahol annyi holmim volt velem, amit a Wizzair lutoni járatán a „nagy kézipoggyász” méretben magammal tudtam vinni.

Mivel a City kellős közepén dolgoztam, ahol nincs emberi áron bérelhető lakás, távolabb meg csak nagyon messze van (2 x 1-1,5 óra utazás naponta), nemigen találtam alkalmasat a kiköltözéshez. Érthető módon néhány rövid hét alatt elegem is lett belőle.

Így bár hivatalosan a Londonból hazatérő magyarok egyike lettem, nem sokáig javítottam a statisztikát, két héttel később már ismét külhonban dolgoztam. Eseménytelen 10,5 óra utazás után érkeztem meg a szállodába, majd alvás, és másnap be a munkahelyre, az első napra.

Tartózkodási engedély, bankszámla

Az első és legfontosabb dolog a tartózkodási engedély beszerzése. Ehhez kell egy személyi igazolvány vagy útlevél, kell egy lakcímigazolás, egy munkaszerződés, és 99 frank, no meg egy adag türelem, mert ez kb. 1,5-2 órás mutatvány.

Mondjuk eddig ez volt az egyetlen, ahol hivatali ügy miatt sorba kellett állnom (pályaudvaron vonatjegyért nem lett volna muszáj, rengeteg az automata, csak a félárú jegyhez való igazolvány miatt muszáj volt - de erről majd később).

A bankban, ahol számlát nyitottam, 6-8 ablak volt nyitva, és szó szerint félpercenként pörögtek a sorszámok, hihetetlen tempóban haladt az ügyintézés. Csütörtökön hosszú nyitvatartás van mindenhol, este 9-ig tart minden nyitva - nem csak az üzletek, de még a posta és a bankfiókok is.

A bankszámla megnyitása nem nagy ügy, meg kell nézni előre a feltételeket a bank weboldalán, és oda kell menni, amelyik szimpatikus. Általában valamekkora összeggel a bankszámlán ingyenes a számlavezetés, egyébként pár frank havonta.

Kártyát alapból olyat adnak, ami a svájci automatákhoz ill. a svájci boltokban jó, de külföldön vagy az interneten gyakorlatilag nem használható, így célszerű rendes dombornyomott MC vagy Visa hitelkártyát is kikérni. A banki dolgokat postán megküldték pár nap múlva, és meg is volt a bankszámla.

A hitelkártya limit beállításához kérhetnek jövedelemigazolást, ezt a foglalkoztató cég ad, utána a banknak meg kell küldeni és jön a kártya postafordultával.

A tömegközlekedés

Az első nap munkába indulva azonnal szembesültem a tömegközlekedés jegyáraival: egy utazás max. 60 percig egy irányba 4,40 (frankban), amit később egy félárú kártyával (Halbtaxabo, 1-2-3 éves előfizetésben kapható, 175-330-450 frankért) 2,80-ra lehet redukálni. A Halbtaxabo amúgy igen hasznos, szinte mindenre érvényes, még ha nem is mindig pontosan 50% kedvezményt jelent.

Nem véletlenül jöttem autóval és hoztam magammal a biciklimet is. Svájcban a kerékpáros közlekedést nagyon komolyan veszik. A kereszteződésekben mindenhol felfestve a kanyarodó ill. egyenesen haladó sávok, külön lámpák a bicikliseknek ezekhez a sávokhoz, az autósok észre- és figyelembe veszik a bringásokat az úton, nem szorítanak le, nem dudálnak türelmetlenül és nem előzgetnek 10 centire. Szóval pont úgy működik, ahogyan az amúgy normális (... kellene, hogy legyen).

Mindig és mindenhol találni olyan helyet, ahová a bringa odalakatolható, de pár percre akár még ott is lehet hagyni az utcán a falnak támasztva, aligha lesz baja. Sok helyen az utcán éjszakára is letámasztják úgy a bringát, hogy csak a keréken fűznek át egy lakatot, de semmihez nincs fixen odalakatolva.

A bringások komolyan vétele általában a munkáltatókra is igaz, de csak a nyílt utcán is sok helyen található olyan bringás parkoló, ahol van hová lakatolni a járgányt. Nagyobb vasútállomásokon P+R jellegű biciklitárolók is vannak, ahová akár éves bérlet is váltható.

A buszmegállóknál az út közepén gyalogos „sziget” van, hogy aki éppen leszállt, át tudjon menni az utca másik oldalára. Ez többnyire csak felfestés meg két karó középen, nem építenek valódi járdaszigetet. Az meg nyilván csak puszta véletlen lehet, hogy az ilyen szigetek oszlopai úgy kerültek elhelyezésre a buszmegállóhoz képest, hogy a megállóban álló buszt nem lehet megelőzni, mert nem fér el az autó...

A busz, villamos, vonat - bármi - pontosan jár, a megadott menetrend szerint. A hosszújáratú vonatok inkább 1-2 perc késéssel indulnak, nehogy valaki lemaradjon - de érkezni akkor is percre pontosan érkeznek. Kényelmesek, tiszták a szerelvények, járművek. De ez mind már szinte közhelyszámba megy, ha a svájci tömegközlekedésről beszélünk.

Autóval

Svájcban autóval közlekedni nem különösebben bonyolult. Jók a kitáblázások, türelmesek a vezetők, nemigen akad köztük az otthon jól ismert „türelmetlen barom” kategóriából - és ha mégis, a bőgő motor és a füstölgő kerékkel indulás ellenére a sebességhatárokat _nagyon_ szigorúan betartják még a Ferrarik, Maseratik, nagy fekete Audik stb. is. Vajon miért...? Ezzel itt valóban nem jó viccelni.

A városi 50-re 55-nél már jó pár tíz frankra bírságolnak (kolléga 40 frankot fizetett egy 40-es zónában a normál városi 50-ért), autópályán is csak a bátrak játéka a 130 és fölötti tartomány (vigyázat, Svájcban 120 km/h az autópályán a sebességhatár!).

Nem érdemes nagyon erősködni sem az úton, mert teljesen szokásos dolog, hogy az ilyet a másik autóban ülők mobiltelefonról azonnal bejelentik a rendőröknek, akik komolyabb esetben elég hamar ott is teremnek, megtalálják az illetőt, és kiveszik a forgalomból.

A feketeleves akkor jön, amikor le kellene valahol parkolni. Nos, ez nem egyszerű művelet. Célszerű jó előre a neten tájékozódni, mivel városonként változhat, hogy a fehér és kék színnel festett parkolóhelyek melyike éppen mit jelent.

Elvileg a fehér ingyenes parkolás, a kék meg fizetős, de ez csak nagyjából igaz. A táblázás szerint a fehér is lehet fizetésköteles ill. parkolóengedélyes. A sárga a helyi lakosok privát parkolója, nem érdemes megkockáztatni, mert ha hazaér a tulaj és nem tud hová leparkolni, tutti azonnal hívja a rendőröket. A pirosat meg még annyira sem (elvileg létezik, bár ilyet én még nem láttam sehol). Ja, és a kijelölt helyeken kívüli "találékonyan" parkolást sem díjazzák nagyon. Illetve éppen hogy nagyon is, szóval ezt sem érdemes forszírozni.

Érdekes megoldás pl. az a parkolóóra, ahol a négy felfestett helyhez tartozik 1-1 gomb, amit megnyomva megmondja, hány perc van még hátra az adott sorszámú helyre kifizetett parkolásból. Nincs jegy, nem nyomtat, nem kell semmit sehová a szélvédő alá tenni, mégis könnyen és egyszerűen, tévedés lehetőségét kizárva ellenőrizhető. Ha mínuszt mutat, megy a bírság, és ennyi.

Többnyire mindenhol kapható 4 órás ill. napi parkolójegy, utóbbi kb. 15 frank. Ez a kék (ill. az annak kitáblázott fehér) zónákra érvényes. Ezzel szemben mélygarázsokban már 130-150 frank körül lehet egy egész hónapra bérletet váltani. Meggondolandó lehet egy ilyet kiváltani, ha valahová hosszabb nyaralásra megy az ember.

Érdemes a szállásadót is megkérdezni, hátha van megoldása a dologra, pl. neki van a szomszéd mélygarázsban ilyen havijegye a vendégeinek. Attól nem kell tartani, hogy baja lesz az autónak az utcán, de az azért itt is igaz, hogy láthatóan értékes holmit nem hagyunk szem előtt az utastérben, még a garázsban állva sem.

Ha már van valahol bérelt lakása az embernek, akkor a helyileg illetékes önkormányzatnál meg lehet igényelni a helyi parkolócédulát, amivel „otthon”, a háza előtt és annak környékén utána normálisan parkolhat. Alternatíva lehet, ha tartozik a lakáshoz bérelhető parkolóhely.

Az autóról ill. a jogosítványról azt is tudni kell, hogy max. 1 évig használhatóak Svájcban, utána át kell íratni őket svájcira. A jogosítvány esetében ez azt jelenti, hogy soha többé nem kell meghosszabbíttatni, mivel nem jár le, és mivel Magyarországon nem kötelező visszaíratni, ez nem rossz kör.

Az autóra a biztosítás kb. 2-3-szorosa a magyarnak, plusz az átíratás. Elvileg, ha nem gyakran jár az autó Svájcban, akkor elkerülhető az átíratás: a szabály szerint 3 havonta max. 1 hónapig használható idegen rendszámmal, tehát alkalmankénti ki- ill. hazautazás esetére még az 1 éven túl Svájcban élőknek sem kell.

Azt ne felejtsük el, hogy Svájc nem Schengen része, így van határellenőrzés, ahol a kamera a rendszámot is nézi. Azaz nagyon is pontosan tudják, mikor ment be és meddig maradt egy autó.

A határrendészetről: a minap vonatoztam vissza a reptérről, amikor, mintha csak helyet keresnének, feltűnt két hátizsákos, farmeres-pólós fickó. Amikor odaértek az előttem lévő üléshez, ahol egy fekete srác ült, hirtelen előkerült két igazolvány, és felszólították a papírjai átadására. Azután kérdezősködtek, hová utazik, mit csinál Svájcban stb. De mivel minden rendben volt, elköszöntek tőle és mentek tovább.

Élelmiszerárak

Az élelmiszer nem egyszerűen drága, hanem istentelen módon drága. De mivel a fizetések is ehhez passzosak, ez nem annyira zavar itt senkit (a német, osztrák vagy francia határhoz közelebb élők azért átjárnak időnként a szomszédba vásárolni). Aki viszont magyar fizetésből jön ide turistának, az nem baj, ha hoz magával ezt-azt, ha nem akar sokat költeni.

A legolcsóbb fehérkenyér 2 frank/kg. Ami már jobb minőség, finomabb fajta, abból 2,30-ért adnak 45 dekát vagy 4-ért egy 90 dekásat. A péksütik, kalács (Zopf vagy Butterzopf, ugyanaz, mint nálunk, nagyon finom) még csak ezután jönnek ár szerint.

Szalámik és sonkák 2,50-3,50/10 dkg környékétől, az alsó kategóriás, legolcsóbb sajátmárkás parizer, húskenyér és hasonló van 1,50-től. Viszont a legolcsóbb, "Prix Garantie" sajátmárkás holmit is szívnyugalommal meg lehet venni, mert simán hozza az otthoni közepes felvágottak minőségét, de még akár jobbat is.

Rettenet mennyiségű sajt, nyilván, egyik finomabb, mint a másik, árban valamivel a húsfélék alatt, pl. emmentálik 9-18 Frank/kg körül. A nyers hús ára borzalom. Valami extra bio csont nélküli karajfilé 50%-os kedvezménnyel kerül 4,50-be (10 dkg, még mindig!), rendesen 9 frank, azaz 90 frank kilója (!!!).

A normál hús azért olcsóbb, egész csirke 7,50/kg, a legolcsóbb, pörköltnek felkockázott "nyesedék" sertés 23/kg, a normál tőkehúsok 30-35-40 körül vannak. Ehhez képest a marhahús még vagy másfélszer drágább, úgy 60 körül.

A minőség viszont minden esetben megfelel az árnak. Itt egyszerűen nem lehet ócska élelmiszert eladni, mert nemhogy nem veszik meg, de kb. felkoncolnák, aki megpróbálja. Még a sajátmárkás termékek is húsból vannak, sajtból készülnek stb., ahogyan azt kell. A svájci csoki nagyon finom, rengeteg féle kapható, de erről továbbra is azt tartom, hogy csokiért Belgiumba kell menni. :-)

Benn a cégnél a teakonyhában fizetős a KV-automata, miközben a tetején a tejpor, csokipor és a kétféle kávé dobozai nemhogy nincsenek lezárva, de nincs is rajtuk erre való zárszerkezet. Mellette meg a polcon ott a teafilter, zacskós leves stb. „becsületkassza” alapon, vagyis hogy a gépből vesz-e hozzá valaki 70 rappenért egy bögre forró vizet, amikor ott a forralókancsó is a gép mellett a „magán” teázáshoz. Csak valamiért éppenséggel senkinek eszébe sem jut, hogy „élelmes” legyen és önkiszolgálja magát.

A munkahelyen

Cégenként változó, hogy milyen a munkarend, de általában, ha nincs valami komoly ok, amihez ragaszkodni kell, pl. bolt nyitvatartási ideje, akkor elég rugalmas az ügy.

Svájcban teljesen normális, hogy valaki nem 100%-ban dolgozik, hanem mondjuk 80% a munkaideje, és akkor csak heti 32 órát, azaz 4 napot kell dolgozzon.

Nálunk konkrétan +100 és -50 óra között lehet „gyűjteni” a pluszt-mínuszt, azaz egy kicsit előre dolgozva akár 2-3 hétre is el lehet tűnni a világ szeme elől anélkül, hogy ehhez szabadságot kellett volna felhasználni.

A szabadság mindenkinek 25 nap, 45 éves kortól 27, majd 60 éves kortól 30 nap évente. Ebből 2 hetet kötelezően egy blokkban kell kivenni, ill. a munkáltató felelőssége, hogy így adjon ki minimum két hetet évente. Max. 5 nap vihető át az új évre.

A munkáltató fizeti az állami TB-t és nyugdíjat, de ez mindkettő elég minimális összegű, és ennek megfelelően amit cserébe adnak, az sem sok. Emellé mindenkinek jogszabályilag kötelező a munkába állásának napjától számított 3 hónapon belül egy kiegészítő egészségbiztosítást kötni, amire tucatnyi cég rengeteg ajánlata áll rendelkezésre (comparis.ch segít). Ez minimum egy éves szerződést jelent, ill. csak bizonyos határnapokkal lehet másik biztosítóra váltani.

A cég általában fizet egy magánnyugdíjpénztárat is, ami mellé még önkéntes ágon egy harmadik pillér is bekapcsolható. Ez az önkéntes rész az, ami elvihető Svájcból távozáskor, a másik kettőt nem fizetik ki annak ellenére sem, hogy minimum 20 év Svájc és az utána igényelhető állampolgárság kell ahhoz, hogy valaki svájci nyugdíjat kaphasson.

Elvileg van lehetőség arra, hogy ezeket a pénzeket másik állam nyugdíjába átutaltassuk, de erről egyelőre nem tudok sokat. Vannak kétségeim afelől, hogy pl. Magyarországgal létezik-e ilyen megállapodása a svájciaknak...

A bérek és az SZJA felől az interneten bárki tájékozódhat, de az előbbiről általában véve tudjuk, hogy az Európában szokásosak közül az egyik legmagasabb, az utóbbiról meg azt kell tudni, hogy kb. 20% a levonás a bruttóból, mindent beleértve.

Lakásbérlés

A lakásbérlés is viszonylag egyszerű. Rengeteg keresőoldal van, azután ki kell választani a szimpatikus ajánlatot, jelentkezni, megnézni, pályázni, szerződni, beköltözni.

Az árak eléggé vegyesek, de 1000 frank alatt nemigen van sehol semmi. Inkább az 1200-1300 + közös költség, azaz 1400-1500 frank körül van a beugró kör, mivel 2 szobás és még kisebb lakás szinte nincs, általában 2,5-3 szobától indul minden. Erősen függ a helytől is, pl. Zürichben inkább 2000 frank/hó ez az 1500.

A bérlet minimum 1 évre szól, és további 3 hónapra mondható fel. Ha talál akár a bérbeadó, akár a bérlő egy utódbérlőt, akkor át lehet neki adni a lakást úgy, hogy nem kell a felmondási idő alatt végig fizetni.

A bérleti díjon felül általában 1 havi díjjal megegyező letétet kérnek (max. 3 havi a jogszabályilag megengedett). A letét egy külön erre a célra nyitott bankszámlára kerül, ami ugyan a bérlőé, de a bérbeadó a kedvezményezettje.

Ha cég adja ki, azok általában elintézik a közművek átjelentését, magánszemélynél rá kell kérdezni, és utánajárni, ha szükséges. Internet, telefon stb. utóbb mindenkinek a saját dolga, ill. a megváltozott lakcímet is be kell jelenteni a helyileg illetékes polgármesteri hivatalban, hogy bejegyezzék a tartózkodási engedély mellé az adatbázisba.

A lakásoknál érdekes megoldás, hogy a fürdőszoba viszonylag kicsi, szó nincs róla, hogy oda mosógép kerüljön. Helye sincs (fizikailag), meg a csatlakozások sincsenek kiépítve hozzá. Cserébe viszont a közös költség részeként van mosókonyha a házban, ahol fel kell iratkozni az előjegyzésbe, és lehet mosni. Általában szárítógép is tartozék ezeken a helyeken. A lakáshirdetésekben a „Waschturm” (mosótorony) az egymásra állított mosó- és szárítógép kombinációt jelenti.

A helyi önkormányzat honlapját is érdemes böngészgetni, elég sok érdekeset lehet ott is találni. Pl. ahol lakom, Bern mellett, van egy uszodája az önkormányzatnak, ahová nyitvatartási időben a helyi lakosok ingyen elmehetnek úszni, ill. a szomszéd városka uszodáját is támogatják egy jelentősebb összeggel, így ott kedvezménnyel lehet úszkálni és szaunázni a helyieknek.

Hulladék, szelektív hulladékgyűjtés

A normál háztartási hulladékba tartozik általában minden éghető dolog, kivéve a PET palackokat. A háztartási hulladékot külön erre a célra szolgáló feliratos, pár frankért a helyi önkormányzattól megvásárolandó zsákokban szabad csak kitenni a gyűjtés napján az utcára. Többféle méret létezik, kinek mire van szüksége.

Az üveget (külön fehér, zöld, barna és egyéb) és a fémet (sörösdoboz, konzerv) utcai konténerekben gyűjtik. Vigyázat, a konténereknek is van „nyitvatartási ideje”, a bedobálás okozta zaj miatt általában reggel 7 és este 8 között szabad csak használni őket!

A fémes konténeren van egy doboz, amibe bedobva a dobozokat a konténer oldalán lévő kerékkel össze lehet préselni, hogy kevesebb helyet foglaljon odabenn.

A PET palackokhoz utcai konténert az ilyen szelektív gyűjtő szigeteken még nem láttam, de pl. itt nálunk a cégnél van külön kukája a konyhákban, ahogyan a nyomtatók mellett is ott van a normál és a bizalmas nyomatok számára külön-külön a papíros kuka. A pályaudvarokon és hasonló nagyforgalmú helyeken az utcai szemetes mindig négyosztatú: fém, PET, papír és egyéb.

Otthoni vezetékes telefon, internet, TV

A TV általában a neten jön, ez teljesen szokásos dolog. A lakásban a fix net a körülményektől függően pár tíz Mbit/s-től (hagyományos réz vezetékelés) az 1 Gigabitig (üvegszálas hálózaton) mehet.

Olyan nagyobb városokban, mint pl. Zürich, van „városi hálózat”, egy üvegszálas gerinc, amin utána több cég is viszonylag olcsón szolgáltat (pl. szimmetrikus, letöltés-feltöltésre egyaránt 1 Gigabites kapcsolat havi 65 frankért).

Ahol ilyen nincs, ott marad a Swisscom. Ez már nem annyira olcsó, telefonnal és minimál-TV csomaggal kombinálva is 80 frank körül indulnak az ajánlatok, egy valamirevaló rendes kombi csomag simán eléri a 150-200-at is. 19 frank egy olyan kiegészítés az otthoni telefonra, hogy egész EU-ban, plusz USA és Kanada, bárhol, bárkit (mobilon is!), bármikor, bármilyen hosszan lehet hívni. Minimum előfizetési idő itt is egy év szokott lenni.

Fontos! Svájcban még mindig létezik az otthon már rég elfeledett TV-díj intézménye. A jogszabály eléggé egyértelmű, hogy mi minősül TV-nek ill. rádiónak. Kb. minden...

A rádióvételre alkalmas mobiltelefon és az autórádió is bejelentés-köteles, az internetkapcsolat helyből TV+rádió vételi lehetőséget jelent, de még a mobilinternet is. Nagyjából a vezetékes telefon egymagában az egyetlen, ami után nem kell fizetni. TV+rádió együtt kb. 350 frank évente, vagyis nem kell belehalni az összegbe, de utána kell járni, mert ha ők találják meg az embert, az sokkal többe lesz.

Mobiltelefon

Itt sokkal jobb a helyzet, mint otthon. 40 frank egy olyan előfizetés, ami EU-ban bárhová korlátlan hívást ad havi 5 GB mobilnettel 4G hálózaton. Az 5GB lejárata után korlátozza a net sebességét annyira, hogy böngészni kb. már használhatatlan, de pl. e-mailezni, Facebookon üzengetni stb. még pont működik. Ezzel szemben egy valóban korlátlan (adat és hívás) előfizetés ennek a háromszorosa is simán lehet.

A mobiloknál a sokat hazajáróknak a roaming feltételeit kell nagyon megnézni, nehogy meglepetések érjék az embert. Még ha lehet is maximálni pl. a roaming adathasználat díját, ami után automatikusan letiltja a hozzáférést, a legkisebb beállítható összeg is 100 frank/hó.

Egyes előfizetésekben van valahány nap roaming használat ill. éves (!!!) adatroaming-keret (ha elfogy, külön vásárolható még). Ezt alaposan meg kell nézni (megint csak a comparis.ch a barátod).

Roaming használatnak minősül bármi - hívás ki/be, adat ki/be, SMS küldés, egyedül a fogadott SMS nem -, és ez azonnal csökkenti a havi vagy éves keretben megadott roaming napok számát eggyel (még akkor is, ha maga a szolgáltató hív valami reklámajánlattal - volt ilyenből már balhé!).

A mobilnet lefedettség igen jó, még a vonaton az amúgy elég gyakori és jó hosszú alagutakban sem nagyon szokott elmúlni a 4G, a 3G-s hálózat meg szinte bárhol működik, ahol emberlakta hely van a közelben.

Összességében véve eléggé élhető egy országnak tűnik, ahogyan az várható is volt amúgy. A többit meg majd idővel meglátjuk.”

A moderálási alapelveket itt találod.