Ma kiderül, mi tetszik Ausztráliában egy egy éve ott élő családnak, aztán megnézzük, milyen egy németországi esküvő, végül kiderül az is, miért narancssárga a répa, amikor eredetileg nem is lenne az. Egyszóval itt a vasárnapi blogajánló.

(fotó: ausztraliaat.wordpress.com)

Kezdjük egy új (mármint nekünk új) blog, az Ausztraliaat bemutatásával. A szerző és családja egy éve él odalent, most azt szedték össze, miért szeretnék ott élni, mi az, ami vonzza őket.

„Az a nagyon jó Ausztráliában, hogy kb. 3 hét alatt válhat az ember igazi ausztrállá, és csak azért ilyen sokára, mert nem vagyunk kínaiak, vagy görögök, vagy indiaiak, vagy olaszok, esetleg valamelyik arab ország szülöttei. Nekik ez kb 2 nap. de lehet, hogy ők már ausztrálként érkeznek.

Itt mindenki jött valahonnan. A többség még jobban beszéli a saját nyelvét, mint az ittenit, de ez senkit nem zavar. És az a kevés ős ozzi akinek a rokonai még vasra verve érkezett ide, na azok is pontosan úgy néznek ki, mint azok akik ma érkeztek Londonból, azért mert megunták az esőt. És ez a dolog nem csak egy a bevándorlók által kitalált védekezés az elszigetelődésre, a kulturális sokkra. Nem, itt ez a természetes. (...)

Tehát csak azt akarom mondani, hogy itt számítanak az emberre, nem könnyű bejutni, de ha már itt vagy, ha megvan a hőn áhított PR vízumod, akkor csak rajtad múlik, hogy mikor érzed magad igazi ozzinak.

Meg azért is jó Ausztrália, mert 3 hét se kell ahhoz, hogy része legyél egy olyan csoportnak, ami nem jár anyagi előnyökkel, nem kell kitöltened semmit, hivatalos fordítást sem kell készíttetned.

Egyszerűen abban a pillanatban, hogy megérkezel, egy vagy azok közül az emberek közül, akik azért jöttek ide, hogy jobbá tegyék az életüket, hogy itt éljenek. Ez egy nagy és színes közösség, egy sokszínű forgatag, amibe igazán jó beletartozni.”

Természetesen ez csak egy rövid kedvcsináló a posztból, amit ide kattintva olvashattok el.

Egy német esküvő

A nagy családi események (sőt, Nagy Családi Események) mindig különleges bepillantást engednek egy ország ünnepnapjaiba, már csak ezért is érdekes szerintem a Frankfurti mesék blog posztja, melyben egy esküvőre látogathatunk el. Ami ráadásul nem csak ezért volt különleges.

Römer (fotó: frankfurtimesek.blog.hu) 

„Szertartás

Pénteken felvonult mindenki a Römer elé, hogy a városházán megtörténjen a ceremónia. A „bodorított hajú Marika” (családi szólás nálunk, mert az összes esküvőn, ahol eddig részt vettünk, az anyakönyvező hölgy mindig úgy nézett ki, mintha időutazott volna a nyolcvanas-kilencvenes évek dauerolt-tupírozott korából, az összhatást néha kék szemhéjfestékkel súlyozva) helyett egy elegánsan felöltözött, mesemondó hangszínnel és kedvességgel megáldott nő mondta el a beszédet, amely végén gyűrűt cseréltek, megcsókolták egymást, majd a tanúkkal együtt aláírtak a nagykönyvben. A gratulációs ölelések után elindultunk a kijárat felé, és a téren a – most már - sógorom barátai pezsgőkkel megrakott tálcákkal fogadtak mindenkit. (...)

Polterabend

Ezután csoportosan kivonulunk a szülők által szervezett ún. Polterabend nevű eseményre, amelyen a hagyomány szerint eredetileg porcelánokat kellett volna törnünk, hogy szerencsét hozzunk a párnak, de senki nem élt ezzel a lehetőséggel, gondolom az örömszülők nem kis örömére. (...)

Volt virsli virslivel, kenyér, mustár, grillezett kolbász, Grüne szósz (ezt imádom), és sajtok. Frankfurti specialitás az ún. Handkäse mit Musik, egy savanykás puha sajt, ecetes hagymás szószban elkészítve. A „mit Musik” alatt pedig az emésztést követő zajokat értik, de hogy ez a kutyorgó beleket, vagy a szellentést jelenti, nem derült ki számomra. (...)

Italként a szokásos sörök és üdítők mellett almabort kínáltak, amelynek hiába sok rajongója van (sőt fesztiválja is), én valamiért nem igazán szeretem, lehet azért, mert az íze kissé az almaecetre emlékeztet. Másik érdekes kulturális különbség volt a német és a magyar asztal között, hogy a szinte elviselhetetlen meleg miatt a szülők előkaptak néhány lavórt, majd megtöltötték hideg vízzel, és körbeadták, hogy aki szeretné, az tegye bele a lábát, remekül hűsít. (...)

A nagy ünnepi vacsora

A bulit a Die Gerbemühle nevű étteremben tartották a fiúk, szépen oda is rendeltek mindenkit délután négyre ’ingbe-glóriába’, hogy a családi fotókat elkészítsük. (...) Mondhatom, voltak fenntartásaim, mert sokféle ember különböző háttérrel, neveltetéssel és természettel volt több napra összezárva, de azt mondhatom, hogy jól sikerült, és mindannyian kulturált módon beszélgettünk, ettünk, ittunk és díszítettünk. (...)

A fogások közben a szülők és barátok mondtak beszédeket, én meg mint univerzális szinkrontolmács igyekeztem helytállni. Apukám beszédét magyarról németre, a másik örömapáét németről magyarra, majd a testvérem legjobb barátjáét angolról magyarra.

Közben felkérést is kaptam egy másik német beszéd lefordítására, ha már ennyire belejöttem a mikrofonba beszélésbe, de azt kedvesen visszautasítottam, egyrészt mert négy oldal volt, másrészt több lexikonból kimásolt elvont szöveget is tartalmazott, mintegy válaszképpen a beszédben feltett mi is a barátság kérdésre. (...)

Ahogy a vége felé közeledett a vacsora, úgy emelkedett a hangerő a különteremben is, a DJ fiú megkezdte a munkáját. Azzal az érdekes jelenséggel itt is találkoztam, hogy ameddig még erőt gyűjtöttem a táncolásra, addig gyorsan lejátszott minden nekem tetsző számot, majd mikor felszedelődzködtem, hirtelen már egyik sem tetszett. Bizonyára csak öreg és kukacos vagyok. Vagy csak elfáradtam az esküvőszervezésben.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

A répa, a sör és a sajt

Hollandia érdekes ország (persze melyik nem az), olyan hely, ahol képesek voltak kitalálni a narancssárga répát, a margarint (utóbbiért nem érdemelnek túl sok dicséretet), no meg fantasztikus sajtokat készítenek (amiért viszont igen). Jöjjön most pár érdekesség a Hollandokk blog gyűjtésében!

(fotó: Hollandokk) 

„Az eredeti formájában fehér vagy lila színű répát holland farmerek Orániai Vilmos tiszteletére „színezték”, azaz nemesítették át narancssárgává. Mivel ez a változat édesebb és húsosabb is volt, mint elődei, hamar el is terjedt világszerte.

Bár magát a margarint III. Napóleon parancsa nyomán fedezték fel Franciaországban, de a világ első margaringyárát 1871-ben Noord-Brabantban hozták létre. Később a gyár az Unilever része lett.

Hollandia a világ második legnagyobb sör exportáló országa Mexikó után. Ez a helyzet 2010 óta áll fenn, addig a hollandok vezettek. A legnagyobb játékos, a Heineken 250 különböző sörét például 70 országban gyártatja, amit körülbelül 170 országban értékesít.

A hollandok 90 százaléka beszél angolul valamilyen szinten.

Évente több mint 750 millió tonna kiló sajt készül Hollandiában. Ennek kétharmadát exportálják is, ennek köszönhetően az ország a világ legnagyobb sajt-exportőre. Azért marad sajt Hollandiában is - átlagosan, évente 14,3 kilogrammot esznek meg a hollandok.”

A teljes posztot itt olvashatjátok.

A moderálási alapelveket itt találod.