Az eheti blogajánlóban ellátogatunk Svájcba, ahol kiderül, a gyerekek (és főleg a szüleik) is annyira elégedettek-e a duális szakképzéssel, mint a politikusok, aztán bemutatunk egy egészen izgalmas amerikai projektet, végül megnézzük, mit tanulhatunk a török taxisoktól.

(fotó: pixabay.com / BlueOlive)

Svájc bő évtizede döntött az oktatási rendszer átalakítása mellett, és vezette be a duális szakképzést. A tapasztalatok már csak a magyar változások miatt is érdekesek lehetnek, úgyhogy érdemes beleolvasni a Svájc és más blog posztjába.

„2004-ben döntött Svájc a duális szakképzési rendszer mellett, ami az elmélet és a gyakorlat párhuzamos tanítását jelenti, de míg az elméletet az iskolában, addíg a gyakorlatot cégeknél, esetleg tanműhelyekben sajátítják el a fiatalok.

Hivatalos szinten büszke is az ország az elért eredményekre, a szülők szemében azonban még mindig kevesebbet ér a szakma tanulása, mint a gimnáziumi továbbtanulás és csak a kevésbé tehetségesek (jó tanulók) számára járandó útnak gondolják.

A vonzónak tervezett rendszer ellenére az 1985-ös 75%-kal szemben 2014-ben csak 60% választotta a szakképzést (Berufsfachschule - szakmunkáskéző vagy Fachmittelschule - szakközépiskola), melynek lényege az, hogy az iskolai képzés mellett (mely a szakmunkásképzőkben csupán heti 1-2 napot tesz ki, a szakközépiskoláknál pedig az utolsó év) a cégek által meghirdetett gyakornoki helyeken (Lehrstelle) képezik a választott szakmára a diákokat (Lehrling). Ezeket a gyakornoki helyeket pályázat útján lehet megszerezni a kiválasztási folyamat nyerteseként.

A képzés egymásra épülő szintekből áll. A szakmunkásképzés 2 éves és egy úgynevezett "EBA" (Eidgenössische Berufsattest) papírt ad. Ennek birtokában is tovább lehet tanulni, de jobb jegyekkel (minimum 4,4-es átlaggal) közvetlenül is be lehet jutni egy szakközépiskolába, ami 3-4 éven át tart és "EFZ" (Eidgenössische Fähigkeitszeugnis) bizonyítvánnyal végződik.

Ezen a ponton letehető a szakmai érettségi, amivel főiskolán is tovább lehet tanulni, kiegészítő érettségivel pedig akár egyetemen is.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Egy szuper projekt

Detroit egyike az Egyesült Államok legrosszabb helyzetben lévő nagyvárosainak. Képzeljük el, milyen lehet akkor a Heidelberg utca, amely Detroit legszegényebb részén van. Nos, itt, ahol a lakók kilencven százaléka mélyszegénységben él, indult el egy egészen izgalmas projekt – számol be róla az Újratervezés oldal.

(fotó: ujratervezes.com)

"Itt van a legszínesebb, legvidámabb szabadtéri kiállítás a városban, immár közel harminc éve.

Tyree Guyton itt volt gyerek, itt nőtt fel, majd elkerült a környékről. Évekkel később visszatérve tudatosult benne, hogy milyen nehéz körülmények között is élnek az itt lakó családtagjai, szomszédai. Változtatni akart a körülményeken a saját módszereivel a művészet segítségével.

Ecsetet ragadott és a kidobált lomokat felhasználva elkezdte átalakítani a környezetét. Az elhagyott portákat kitakarította, és belakta a művészetével. Bevonta a környéken élő gyerekeket is az alkotásba. Szépen lassan átalakította a házát, a fákat, a járdát, az úttestet, a környéket, még az embereket is.

A kétsaroknyi utcai projekt folyamatosan változik, programokat kínál, fesztiválokat szervez, évi többszázezer látogatót vonz. Túlél tűzvészt és politikai csatározásokat."

A teljes posztot (jó sok képpel) itt találjátok, érdemes megnézni!

Mihez kezdjünk a dugókkal?

A nagyvárosok állandó problémája a közlekedési dugó, igazán jó megoldás nem született még. Mit tehet ilyenkor az egyszeri sofőr? A profiktól les el trükköket, akik jelen esetben a taxisok – írja az Isztambul infó oldal. A török nagyvárosban ugyanis nem szabályok, hanem szokások vannak.

(fotó: isztambul.info)

"Itt szokások vannak, a szabályok pedig hozzá igazodnak. Ilyen praktikussági szokás az, hogy annyi autó megy egymás mellett, amennyi oda befér. A felfestés pedig… az csak azért van, hogy nem valami unalmas szürke aszfalton kocsikázzunk. (...)

Ha Isztambulban autót akarunk vezetni, akkor igazándiból a taxisosoktól lehet tanulni.

Róluk tudjuk, hogy valószínűleg egy másik dimenzióból érkeztek, ahol az empátia, türelem, és a szabályok betartása, nem is beszélve az udvariaskodásról, egészen biztosan hiánycikk. Ők aztán tényleg érdekesen közlekednek.

Viszont érdemes őket megfigyelni, mert rengeteget lehet tőlük tanulni. (...) Szóval van egy ilyen trükk, hogy nem a sor végére állunk be, hanem mindjárt az elejére. Mindenki elé. Ott egyébként a taxik szoktak állni. Külön érdekesség, hogy bár csak forduló sáv van, de a lámpa előtt hegyekben állnak a sárga autók. (...)

De tőlük olyat is megtudhatunk, hogy melyik a legrövidebb út. Bár a taxira nincs kiírva, hogy hova is próbál eljutni, de jobb ötlet híján megpróbálhatunk egyet követni. Egészen biztosan érdekes helyeken fog áthaladni. (...)

A másik, hogy Isztambulban egy amolyan kecskés játékot játszunk: ki adja meg magát előbb, amikor farkasszemet nézünk egymással az egyirányú utcában. Ki lesz az, aki visszatolat."

Ha a teljes bejegyzésre vagy kíváncsi, azt ide kattintva érheted el.

A moderálási alapelveket itt találod.