oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2015. július 20. 06:41,  A haza Magyarország, az otthon már kint van 265 komment

2015. július 20. 06:41 Határátkelő

A haza Magyarország, az otthon már kint van

A mai poszt nekem egészében is nagyon tetszett, ám úgy érzem, Roberta megfogalmaz egy nagyon fontos tételmondatot, amit itt most ki is emelnék előre: ha az ember beismeri, hogy a saját életéért 100%-ban ő a felelős, akkor többet nem lesz benne harag sem Magyarországgal, sem másokkal szemben. Köszönet az írásért (és a képekért is), amely a Magyarország és én pályázatra érkezett.

Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet. 

cim_21.jpg

„Kerek egy éve már, hogy párommal Németországba költöztünk. Pontosabban ő kijött előbb, én pedig 2 hónapra rá. Nem részletezem most, hogy milyen nehéz volt ez a 2 hónap külön egymástól, bár tudom, sokaknál családok szakadnak szét akár több évre is, így nem panaszkodom, valahogy túléltük.

Fiatalok vagyunk, huszonévesek, és ő kapott egy olyan lehetőséget a munkahelyén otthon, hogy kint dolgozhat pár évet kezdő mérnökként, természetesen ezek után lesz lehetősége kint folytatni a munkát, amit a kezdetektől fogva így is terveztünk.

Az otthoni munkámat szerettem nagyon, bár rengeteget dolgoztam, és pár tízezer forinttal kerestem csak a minimálbér felett. Nagyon nehéz volt felmondanom, és elbúcsúznom a főnökömtől, a munkatársaimtól, na meg persze a munkahelyemtől, ahol a fél életemet töltöttem szó szerint.

A főnököm nem örült neki, de azt mondta, jól tesszük, menjünk, és szurkol nekünk. Ennél már csak a családtól való búcsúzkodás volt nehezebb. Nem vagyunk kicsit sem érzelgősek, és még csak nem is másik kontinensre készültem, „csak” 1200 km-re a szülővárosomtól, mégis voltak sírós pillanatok...

ut.jpg

Valahogy olyan lelkiállapotba kerültem a költözés előtti hetekben, hogy az addig természetes szituációkra sokkal érzékenyebben reagáltam.

Csak magunkra számíthattunk

A kezdetektől fogva tudtuk, hogy nincs más út, mint kint megvetni a lábunkat. Egyikünk sem gazdag családba született, a szüleink nem tudtak támogatni sem lakással, sem autóval, páromat még ezer forinttal sem.

Mindezt nem sajnáltatásból írom, jó páran vagyunk még így. Szinte csak magunkra számíthatunk, ha valamit el akarunk érni az életben, vagy ha normális egzisztenciát akarunk teremteni magunknak illetve családalapításhoz. Otthon nem tudnánk ezt elérni, így tudtuk, hogy meg kell ragadni ezt a lehetőséget.

A költözés előtti napokat a legjobban a káosz szó jellemzi, sajnos ráadásul nem fért be minden dobozunk a kocsiba, így még nehezebb feladat volt otthonossá tenni az új lakást.

Letargikus állapotban szálltam be a kocsiba mielőtt elindultunk, és az úton végig rossz kedvem volt. Féltem, hogy most mégis mi vár rám, úgy néztem a várost, az országot, ahogy mentünk ki az autópálya felé, mintha utoljára látnám. Valami addig ismeretlen érzés kezdte befészkelni magát a szívembe, a honvágy és a hazaszeretet egyvelege... pedig még el sem hagytuk a határt. :) Éreztem a súlyát ennek a döntésnek az életünkre, a jövőnkre nézve.

ut1_1.jpg

Egyébként furcsa, hogy az utolsó hetek alatt, hogy jutottam ilyen mélyre, mivel pár hónappal korábban, amikor megtudtuk, hogy a párommal mehetünk Németországba, az örömhír hallatán pezsgőt bontottunk és ünnepeltünk. Mégis valahogy az utolsó otthon töltött napok, hetek, a búcsúzkodás, a felmondás és minden együtt padlóra küldtek, mire odajutottunk, hogy költözés.

Azt hittem, könnyebb lesz

Emlékszem az első hetek, hónapok nagyon kemények voltak, megviseltek. Páromnak rögtön volt munkája, így neki gyorsabban meg kellett szoknia az új életet. Nekem ez lassan ment, bevallom azt hittem, könnyebb lesz. Minden olyan idegen volt, a lakás, az emberek, az épületek, a város, a nyelv.

Nagyon hiányzott Magyarország, a családom, és a barátaim. Otthon annyit dolgoztam, hogy alig volt időm a barátaimra, kint meg hirtelen rengeteg szabadidőm lett, amit nem volt kivel eltöltenem.

Most már vicces visszagondolni, hogy mik okoztak akkor gondot, de például még azon is sikerült rendesen kiakadnom, hogy a boltban nincsenek olyan termékek, amiket én Magyarországon szeretek, nem találtam olyan dolgokat, amiket otthon előszeretettel fogyasztottam. Kész rémálom volt boltba menni, mert csak nézegettem, hogy mégis mit egyek itt? „Nincs itt semmi!” :)

Persze ennél azért komolyabb problémáim is voltak, amik megviseltek lelkileg. De aztán mint a többi dolog ez is úgy észrevétlenül eltűnt, és amikor hazalátogattunk, már az otthoni bolt választékára mondtam ugyanezt, és hiányoztak a Németországban megszokott kedvenc termékeim.

utca_macskaval.jpg

Honvágy

Sok határátkelős bejegyzést / blogot olvasgatok. Vannak, akiknek teljesen kimarad a honvágy, és a legtöbben osztják azt a véleményt, hogy milyen rossz otthon, és milyen irigyek meg búskomorak az emberek stb.

Na, nálam egyik sem így volt. Engem a honvágy eleinte bárhol meg tudott találni, ha munka közben megszólalt George Ezrától a Budapest, vagy amikor szilveszterkor neten keresztül hallgattuk az M1-en a magyar himnuszt...

Másodpercek alatt padlóra tudtak vágni ilyen amúgy hétköznapi dolgok, az utóbbi a páromat is megviselte. Nem azért, mert kényszerből vagyunk itt, és nem azért mert rossz itt, talán csak nem ábrándultunk ki annyira Magyarországból, mint sokan mások, akik külföldre költöznek.

Amikor karácsonykor otthon voltunk, remekül éreztük magunkat. Turistaként jártuk a szülővárosunkat. Semmi szorongás nem voltunk bennünk, pont ellenkezőleg, önfeledt napok voltak ezek.

Elmentünk Balatonfüredre december 28-án, mert nem telhet el egy év sem Balaton nélkül, sajnos nem volt strandidő, és a hekkes sem volt nyitva, de ott volt kárpótlásként a mi Balatonunk. :)

Persze a családdal és a barátokkal is nagyon jó volt együtt lenni. Jó volt magyarul beszélni, bár már annyira megszoktuk, hogy szinte 0% esély van rá, hogy valaki érti, amit beszélünk, hogy okozott néhány vicces helyzetet a „visszaszokás”.

Nem éreztem semmit a kiábrándultságból (bár lehet ez az ünnepeknek tudható be), nem találkoztam bunkó eladókkal, szerintem itt kint is van rá esély, hogy épp kifogjunk egy rosszkedvű eladót. Na, jó, az is igaz, hogy itt talán többet mosolyognak.

Tehát mi nagyon jól éreztük magunkat otthon, és szívesen megyünk haza, nincsenek bennünk rossz érzések, bár azt is tudjuk, hogy más otthon „nyaralni”, mint dolgozni és élni. Tulajdonképpen mi csak hazamentünk pihenni, és költeni az itt kint megkeresett pénzünket, így persze könnyű magunkat jól érezni bárhol.

ho_1.jpg

Ugyanakkor a decemberi hazalátogatásunk után volt egy érzés bennünk, hogy tulajdonképpen csak a pénz miatt vagyunk kint, ha hasonlóan tudnánk élni Magyarországon, mint itt, akkor hazamennénk. Azt hiszem, ekkor még erősen dolgozott bennünk a honvágy.

Azóta viszont eltelt jó pár hónap, és valami megváltozott bennem. Szeretek most már itt lakni, nagyon. Szeretem azt, ami bennem történt ezalatt az egy év alatt, amiket megtapasztaltam, és már nem cserélném ezt el a kényelemre.

Ki is vagyok valójában?

Világéletemben gyűlöltem a változást, gyűlöltem kilépni a komfort-zónámból. A külföldre költözés olyan próbák elé állított, amik talán közhelyesek leírva, és talán csak az értheti, aki szintén végigcsinálta mindezt.

Sokat tanultam, legfőképp magamról. Olyan ez, mint egy önismereti utazás. Otthon magabiztos voltam mindig és határozott, itt meg kell küzdenem mindennap azért, hogy az legyek.

Érdekes dolog, hogy gondolsz magadról valamit, van egy én-képed, de amint kilépsz a komfortzónádból teljesen felborul minden, minden amit addig igaznak hittél magadról, vagy bármi tulajdonság amit birtokolni véltél. 

Egész életünkben definiálni akarjuk magunkat, okos vagyok, magabiztos vagyok, sikeres vagyok (vagy a foglalkozásunkkal, például tanár vagyok) stb. Aztán megváltoznak a körülmények, és hopp már egyik sem vagy (legalábbis nem abban a formában, vagy nem érzed magad annak).

Megkérdőjeleződik tehát minden, és eljutsz oda, hogy „ki is vagyok valójában?” Legalábbis én mindezt így éltem meg. Szerintem mindenkinek ki kéne próbálnia ezt, külföldre költözni, kimenni, ha nem is örökre, csak pár évre, más emberként fog visszajönni.

Túl vagyunk a nehezén az biztos, a kezdeti gondok lassan teljesen megszűntek, a honvággyal és a szorongással együtt minden kezd elhalványulni.

Az összes dolog közül, amit talán a legnehezebb megszokni számomra, az a nyelv. Nem a német, hanem a tény, hogy nem tudom magam kifejezni anyanyelvi szinten.

Persze idővel jobb lesz, de a párom, akinek felsőfokú német nyelvvizsgája van, és több éve közvetlenül németekkel dolgozik együtt, ő is szokott panaszkodni, hogy nem tudja, fog-e tudni valaha úgy igazán önfeledten németül beszélni, viccelni, poénkodni, és a német nyelven keresztül vajon áttudja-e adni valaha 100%-osan a személyiségét? Valószínűleg ez is csak idő kérdése, mindenesetre több türelmet kíván, mint a többi kezdetleges probléma, amik már többé-kevésbé megszűntek.

to_1.jpg

Amikor otthon elmentem a kozmetikushoz, megkérdezte, és meddig vagytok itthon? Mikor mentek vissza? A következő mondat csúszott ki a számon: „Egy hét múlva megyünk haza.” Ő pedig felnevetett; „Haza?! Ezek szerint akkor már jól megszoktad kint…”.

Persze a haza mindig Magyarország marad, de - ahogy azt korábban olvastam itt a Határátkelőn - az otthon már itt kint van, Németországban, a városunk, a lakásunk, az új otthonunk.

Ahova mikor 2 hét magyarországi rohangálás és rokon-barátlátogatás után visszajöttünk, és becsuktuk magunk mögött az ajtót, felsóhajtottunk, hogy végre itthon vagyunk.

Minden perc egy új élmény

A nagymamám gyakran megkérdezi, „és nem akartok valamikor hazaköltözni?”... Szegényemet mindig elkeserítem a válaszommal, de nem. Ezt legfőképp miatta sajnálom, hiszen vele minden perc ajándék.

Nem mondom, hogy soha, de a közeljövőben nem. Nem tudnék már otthon lelkesen dolgozni 12 órákat naponta, annyi pénzért, amennyit kaptam. Továbbá végtelenül tetszik, hogy felfedezhetek itt egy új várost, egy másik országot.

Otthon 24 évet jóformán egy helyben töltöttem, és már nem volt semmi új, amit kaphattam, itt most minden perc szinte egy új élmény. Tetszik, hogy nem jön szembe sehol egyetlen ismerős sem (kivéve, akiket már itt kint megismertünk).

Teljesen tiszta lappal új életet kezdhettünk. Felszabadító érzés! Jól érzem most magam itt, ahol vagyok, szeretem, hogy nem tudom, mibe kezdek bele holnap, és szeretem, hogy ennek ellenére nincsenek anyagi gondjaink. Szeretem, hogy nem kell azon aggódni, hogyan húzzuk ki a következő fizuig.

Szeretem, hogy olyan sok mindent nem tudok a jövőnkkel kapcsolatban, azt sem, hogy 5 év múlva hol élünk majd, de bárhol is legyünk, az elmúlt 1 év után tudom, hogy együtt bármit megoldunk. Addig pedig a drága Nagyimmal marad a Skype, mert 75 évesen is meg lehet tanulni netezni, ha a kedvenc unoka külföldre költözik! :)

bicikli.jpg

Nincs harag

Szeretem Magyarországot, és szeretek otthon lenni! Nincs bennem harag, amiért otthon nem tudtuk megteremteni mindazt magunknak, amire szükségünk van. Ez valahol lehet inkább a mi hibánk, nem akarom a körülményeket okolni.

Ha az ember beismeri, hogy a saját életéért 100%-ban ő a felelős, akkor többet nem lesz benne harag sem Magyarországgal, sem másokkal szemben. Én inkább hálás vagyok, amiért így alakult a sorsom.

Ha kényelmesen éldegélhettem volna otthon, sosem jut eszembe más országban megpróbálni dolgozni és élni, és akkor úgy gondolom, most sokkal kevesebb, sokkal szegényebb lennék, nem anyagilag, hanem lelkileg.

U.i.: A párom tegnap kakaóscsiga után sírt, hogy hónapok óta mennyire kívánja (és itt nincs). Azt hiszem, kénytelenek leszünk megtanulni ezt is magunknak elkészíteni, mint a pogácsát vagy a gulyáslevest vagy bármit ami otthonról hiányzik. :) Úgy érzem, ezt is megoldjuk!”

A moderálási alapelveket itt találod.

AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL

A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.

Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.

A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.

Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: pályázat Magyarország Németország Magyarország és én

A bejegyzés trackback címe:

http://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr677640248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

wuaaa 2015.07.20. 16:10:45

@Zka: Ezzel kapcs is van saját elméletem.. :) Én azt hiszem, hogy inkább ennek az lesz a következménye, hogy a már x éve magyar cégeknek dolgozó sofőrök fognak dobbantani, mert :
- tapasztalat
- nyelvtudás
- a főnökük majd azt mondja, hogy "ne pofázz, az utcán sorban áll 6000 ember a te helyedre várva"
- a többsége ennek a 6000-nek úgyis az olyan fajtából fog kikerülni, aki képtelen volt összeszedni a pénzt munkával a jogsira és az idegennyelvtudásuk is a nullához közelít. Szerintem.

kittycat318 2015.07.20. 16:15:36

@fhdgy: én sem azt írtam, hogy mindig mindenkinél csak a lelki tényező az ok, de basszus számomra 25 évesen evidens, hogy hozzájárul, és mindig meglepődöm mikor valaki ezt valami ördögtől valónak tartja, hogy az, ha 15 évig sz*r házasságban él valaki, vagy 10 éve terrorizálja a főnöke a munkahelyén, az igenis kihat az egészségére, de mint később írtam is, az életmód inkább a felelősségünk, mert ugye ez volt a vita indítója.

A németre reagálva, nem a szüleim fizették! 23 évesen saját magamnak finanszíroztam, úgy, hogy rég külön laktam a párommal, akinek időközben még a munkája is megszűnt, és nem tudtuk kifizetni a villanyszámlát sem szinte! Napközben volt hogy németre jártam, onnan pedig rohantam a munkahelyemre, ahol este 9ig ott voltam, írtam a házim, tanultam a szavakat, reggel meg mentem vissza 8ra németre!... mindehhez este még nekiálltunk főzni másnapra ebédet, mert nem volt pénzünk rendelgetni. Szóval kérlek, óvatosan a feltételezgetésekkel más életével kapcsolatban...

soad1221 2015.07.20. 16:21:10

@fhdgy: az orvosok nem okokat szoktak emlegetni hanem kockázati tényezőket. Ebben pedig valóban benne vannak a "lelki dolgok". Maga a rák sem egy betegség, aminek van 1-2-5-10 oka, hanem eleve az sok fajta betegség (a rák gyűjtőnév a rosszindulatú sejtburjánzásra, de ez is csak hétköznapi, nem orvosi betegség megnevezés), és sok élettani körülmény, illetve örökölt tulajdonságnak "köszönhetjük", természetesen a saját életmóddal erősen megfejelve :)

Szóval olyan soha az életben nem lesz, hogy a rákra ad vki egy 30 db-os gyógyszert és köszönöm, meggyógyultam.... :)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.07.20. 16:26:34

Még a komentek előtt, hogy ne befolyásoljon semmi:
Szuper, kb +1000 részemről.Vegyétek úgy, hogy kb mi is ezt mondanánk.
Nem az országra kell sose haragudni, hanem a mocskos, g.ci, féreg bűnöző politikusokra (úgynevezett kormány, bár a "volán" szó az inkább helyénvaló lenne), akik irányítják.
Az otthon meg részemről nem "inkább" kint van, hanem jelenleg kint van, ott ahol lakunk.Ki tudja, 2-5-10 év múlva hol leszünk, de akkor meg ott lesz az otthon.A haza, a nagybetűs, az meg mindig a szülőföld.

fhdgy 2015.07.20. 16:28:24

@kittycat318: A némettel kapcsolatban: én úgy kezdtem, hogy "mi van azokkal", így evidens, hogy nem rád gondoltam. Az már tényleg elismerésre ad okot, hogy olyan körülmények között jártál németre, amit az előbb leírtál, de akkor miért a nyaralás hiányára hivatkoztál korábban? Szerinted egy súlycsoportba esik a nyaralás elmaradása és az, hogy a villanyszámla kifizetése is gondot okozott?

A rákkal kapcsolatos véleményemet leírtam @adgnek, így most nem bonyolódom bele újra, max egy apró megjegyzés erejéig:

Szerintem a rák pont egy olyan betegség, ami legkevésbé függ a pszichétől. Az életmód meg egyebek már erősen labdába rughatnak. Mivel már elég idős vagyok, sajnos sok olyan esettel találkoztam, ahol még az életmódot sem lehet kiváltó okként említeni. Mérték tartó orvosok is csak rizikófaktorokról beszélnek, nem okokról.

tnt 2015.07.20. 16:34:24

@kittycat318: ok akkor fussunk neki még 1x...
"Ha az ember beismeri, hogy a saját életéért 100%-ban ő a felelős, akkor többet nem lesz benne harag sem Magyarországgal, sem másokkal szemben." - ez így van, de ha a körülmények rendesen bejátszanak akkor nem igaz, amit te írsz a válaszban azzal maximálisan 1-etértek valóban nem nyavalyogni kell stb és le a kalappal a nyelvvizsga meg hozzáállás miatt nekem is ezt tanították.. azonban ez már a következménye egy szaros helyzetnek amiből kimászol... profin... én arra is utaltam ill. értettem amikor belekerülsz egy ilyen helyzetbe... szóval az nem feltétlenül csak és kizárólag rajtad múlik.. a megoldás és kimászás igen azt, mint írtam is profin kezelted ill kezeltétek... és jól.. szerintem...

igen mindig fel kell állni küzdeni, mert akkor nem győznek le és ez valóban így van nem csak bullshit... ha feladod akkor legyőztek... és aki lentről jön az nem fogja ezt megengedni magának..

viszont érdekelne, hogy ilyen fiatalon hogyhogy ennyire változásellenes voltál ... már nem az lejön világosan... nekem egy beosztottam volt ilyen néhány évvel ezelőtt és megdöbbentő volt.... mivel az egész élet egy változás és sosem az jön jó ki belőle aki erős stb. hanem aki adaptálódni tud ...

Csodabogár 2015.07.20. 16:37:00

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: Nem csak az állam szórja. Otthon élek és olvasom a sok rémisztő hírt a szegénységről. Járok a városban és látom a hajléktalanokat világos nappal aludni az utcán. Róluk különvéleményem van, nem túl kedvező. De a pesti belváros hétköznap délben is be van dugulva. Kis túlzással mondhatom, hogy mindenki kocsiban üldögél napközben és furikázik, többnyire magában, elég jó kocsikkal. Kérdezem miből???
Bármikor kimehetsz bármelyik bevásálóközpontba a parkolók tele vannak, gondolom a vásárlók kocsijaival. Frekventált (felkapott) éttermek mindig tele vannak. Kérdezem is magamban, hogy miből???
Azt kell mondjam, hogy van egy nem túl vékony réteg, akiknek van pénze. Nem tudom kik azok, de vannak.

fhdgy 2015.07.20. 16:38:43

@soad1221: Én hiszem, hogy eljön az idő, amikor pár darab tabletta megoldja a problémát. Ettől még lehet, hogy én is rákban fogok meghalni, mert addig még nem oldják meg a problémát. Hogy miért kell nekem tülekedni és nem nyugodtan várni, nem is értem.

Abban, hogy ok vagy nem ok, maximálisan egyetértünk. Te kockázati tényezőt írtál, én meg rizikófaktort. Remélem a kettő egy és ugyanaz.

Jó beszéljünk rosszindulatú sejtbúrjánzásról és ne rákról, főleg ne arról, ami hátra felé megy, van ollója és mégsem tud szabni!

Meg fogják tudni akadályozni, ezt szentül hiszem. És nem kemóval
meg operációval, hanem "egyszerű" tablettákkal és roppant célirányosan.

soad1221 2015.07.20. 16:48:56

@fhdgy: nem a szavakon való lovagolás akart a célja lenni, én is ráknak hívom valójában - annyit akartam ezzel mondani, hogy az, hogy milyen rák nagyon nem mindegy. valamelyiket egészen hatékonyan lehet a kemó+operációval kezelni, soha többet nem lesz ilyen problémád. valamelyiknél még a sugár sem segít semmi, a daganat fajtája nagyon nem mindegy.
Na, mivel ez valójában nem egy jól körülhatárolható betegség, mint mondjuk a sreptococcus fertőzés, így kétlem, hogy lesz 1 bogyó, amit ha rendesen beveszel az előírt módon (mint mondjuk egy penicillin kúra), akkor 98%, hogy meggyógyulsz és nem lesz szövődmény.

Bár lenne így, de én ezt kétlem. Egyébiránt egyetértünk, de megoldás ennél azért szerintem bonyolultabb lesz. Ha egyáltalán lesz minden típusú rákra megoldás, mert ugye ez sem biztos...

Csodabogár 2015.07.20. 16:50:39

@kittycat318: Kipróbált módszer. Olvass angolul. Angol könyvet midenütt árulnak. Igy tartottam életben a németet és a svédet is.

LittleG (uk) 2015.07.20. 16:57:39

@tnt: nem engem kerdeztel, de en is pont ennyire vagy meg ennyibre valtozasellenes voltam nagyon sokaig (ugy kb. a 30. szuletesnapomig, az X-valtas elgondolkodtatott, annyira, hogy most itt vagyok.) Kinek milyen az alaptermeszete (most is szeretem a rutint, a megszokottat, csak most mar rutinos vagy ok ebben es megszoktam ezt :), ki mit szed magara utkozben, a gyerekkoraban, fiatal felnott koraban..
mikor kijottem interjura, valami kerdesre valaszolva mondtam a jovendo fonokomnek, hogy en alapvetoen nem vagyok egy bator ember, nem rajongok a valtozasokert. mire mondta, hogy de megis itt ulsz, orszagot keszulsz valtani?? Mondtam "but I like to challenge myself" - szeretem kiviasok ele allitani magam - es ez igy van. De ez is csak a 30. utan lett ilyen eros hogy ok hogy gyava vagyok, de feneken kell billentenem magam hogy elore haladjak.

Zoole Reloaded 2015.07.20. 16:59:46

@TilosazA (UK): nem,US size,de ne zavarjuk mar össze:)

LittleG (uk) 2015.07.20. 17:00:31

@Csodabogár: Hm, a passziv szokincset biztos tenyleg eletben tartja az olvasas, de a beszedet?

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.07.20. 17:04:50

@adg: "Nem kell jeget kaparni sem" Nana, csak óvatosan.Láttunk mi már arrafelől hóvarjút...
:-)))

tnt 2015.07.20. 17:05:31

@LittleG (uk): köszi, hogy elmondtad... könnyebb megérteni... én és a körülettem lévők nagy része más.. én amikor külföldre vagy akár belföldre máshová mentem rövidebb-hosszabb ideig mindig a kíváncsiság az újdonság több volt, mint a visszahúzó erő.. sosem volt honvágyam.

Nekem ez akkor volt nagyon megdöbbentő amikor egy melóhelyemen fiatal lány szinte zsigeri ellenállást tanúsított minden változással szemben... de ő volt szinte egyedül...

Idősen akár érthető is amikor sok mindent megélt az ember, látott dolgokat és persze preferálja a nyugis kis életét... de fiatalon...

Nekem is volt ill. van egy jó haverom aki mondjuk nem változás ellen van csak lusta... anno az első és azóta is meglévő melóhelyére is az akkori barátnője most már a felesége pályázott... poénkodtunk is, hogy jó hogy nem küldte le interjúra is... :-)) ezt csak a segbebillentésre írtam... :-))

2015.07.20. 17:08:16

@Evain: oks :) megy a PM. Koszi/Merci/Thanks ;)

©________ 2015.07.20. 17:08:42

nincs olyan, hogy 100%felelősség a sorsunkért. még a 99-cel is vitatkoznék.
----------------
a beszélgetésből már csak niki laura hiányzott
-----------------------------------

@geegee: emlékszem, amikor volt a harc a Golan-fennsíkért, mindig Volánnak értettem:)
ez csak úgy eszembe jutott.

bpetya75 2015.07.20. 17:16:15

@Beth A.:

Szerintem meg csak 100% felelősség van. Vagy 0.

2015.07.20. 17:25:48

@adg: :D jol raereztel joval kisebb :) amugy engem erdekelne az eredeti posztod, amibol kevesebb jelent meg. Feltoltened valahova vagy PMben atkuldened legyszi? Amit a ferjem ausztral rokonaitol hallok az egy eleg mas vetulet, ok svajcban eltek az eletuk nagy reszet es az o szemszoguk is kicsit mas.

LittleG (uk) 2015.07.20. 17:27:06

@tnt: "de fiatalon"

Hat, fiatalon is lehet nagyon ragaszkodni az addigi egyetlen ismerthez es lehet nagyon tartani az ismeretlentol. Aztan meg ismerek olyat, aki teljesen a masik veglet, ugral egyik orszagbol a masikba, na azt en nem tudnam megcsinalni. Vagy ki tudja, lehet csak bele kell jonni.
Olyan kar, hogy az embernek csak egy elete van. Kene egy ami kb 10 ev faziskesesben van az aktualishoz kepest es en meg jol megmondogatnam annak az enemnek, hogy miket csinaljon. Biztos elkuldenem a masikat hogy egyetem utan irany vilagot latni, es nem csak egy orszagot. Biztos vehemensen tiltakozna :)

fhdgy 2015.07.20. 17:27:21

@soad1221: Akkor maradhatunk a ráknál, mint szónál és tudjuk, hogy mit értünk alatta.

Elfogadom, hogy a különböző szövetekben kialakult rák egészen más tulajdonságokkal és megjelenési formákkal rendelkezik. Ezeket a "tüneti" kezeléseknél erősen figyelembe kell venni, mert behatárolja a lehetőségeket.

Viszont, lehet akármilyen rák, az én meggyőződésem szerint, induláskor egy max kettő igazi, eredendő ok áll a folyamat mögött, függetlenül, hogy milyen szövetben indul a folyamat.

Ezt a folyamatot kell majd megérteni, ebbe kell tudni majd beleavatkozni. Ha ez meglesz, már pedig meglesz, akkor magát az életet is mint folyamatot, sokkal teljesebben meg fogjuk érteni.

Vannak etikai aggályaim, de ezzel képesek leszünk teljesen mesterséges élő sejteket, majd szöveteket stb. lértehozni.

Akár új, eddig nem létező életet fogunk tudni teremteni. Még akár istennek is tekinthetjük magunkat. A tudás ehhez meglesz!

Egy dologtól viszont félek: lesz-e elég tudás ahhoz, hogy ezzel ne éljünk vissza!

tnt 2015.07.20. 17:47:15

@LittleG (uk): ok világos.. valakinek ez a természetes valakinek az...

nekem a keresztfiam is kicsit félénkebb nem olyan eleven mint az apja vagy én voltunk de benne is mondjuk több a kíváncsiság az új iránt mint az ismerthez való ragaszkodás ... de értem miről beszélsz...

2015.07.20. 17:52:45

Skandallum! Egy ember, aki eddigi huszonnegy eve alatt gyoztesen kerult ki a kuzdelmeibol, es bevallottan fel a valtozastol tehat valoszinuleg szereti kontroll alatt tartani a dolgokat, szoval egy ilyen emberben az a vilagkep alakult ki a mai napra, hogy az egyeni felelossege a foszerep az eletben. Ez egyszeruen hallatlan! Maglyara vele!

macamuca [IHUN] 2015.07.20. 18:10:17

@kittycat318:
Hol irtam olyat, hogy egoista, önző?? Plane azt, hogy a felrlossegvallalashoz ezeknek koze van??

Nem ertem, miert nekem cimezted ezt a kommentedet.....

@Mr Long (lassan exhataratkelo):
Nem, a komfortzona szóban/szóösszetételben a komfort szónak semmi koze a pozitiv jelentésű, "kényelmes, kellemes" jelentéshez.
A megszokottat, ismertet jelenti, aki ragaszkodik a komfortzonajahoz, az a megszokott, ismert valamihez ragaszkodik.
A hajléktalannak, alkoholistának is van komfortzonaja, meg ha azt sokak egyaltalan nem tekintik pozitiv jelzőkkel leirhatonak. Vagy emlithetnenk pld a Stockholm-szindrómás embereket....

kittycat318 2015.07.20. 18:12:30

@fhdgy: azért a nyaralásra hivatkoztam, mert bár nem írtam, de volt egy befizetett nyaralásunk, amit a párom időközbeni munkanélkülisége miatt le kellett mondanunk! és annak ellenére, hogy a számlákkal is gondjaink voltak, a német tanfolyamról nem voltam hajlandó lemondani, holott az is sok pénzt elvitt, de legalább volt értelme...

A változás ellenesség nem volt olyan durva, mint ahogy ezt itt kiragadtátok páran, egész egyszerűen ha nem volt muszáj nem váltottam sem iskolát (ugyanabba az iskolába végeztem el az általánost és a gimnáziumot is pl), sem munkahelyet a későbbiekben, főleg nem lakhelyet. Ezek miatt egész egyszerűen nem voltak ilyen jellegű tapasztalataim, amik változással járnak, és úgy alakult, hogy szerettem is elkerülni, Pl már megvolt egy ideje a német nyelvvizsgám (akkor még párom is másik munkahelyen volt, szóval nem volt kilátásban a kiköltözés), kiszerettem volna menni Ausztriába (ingázni, mivel "arrafele" laktunk), de azt is inkább halogattam, míg végül a költözés rángatott ki a régi munkámból, amit szerettem, csak az nem elég, hogy megéljek belőle. Ennyi igazából, szerintem ez nem olyan különös, legalábbis a környezetembe (otthon) sok mindenkinél tapasztalom ezt, hogy ha bár utálja a munkáját, és nem is keres jól, nem mer váltani, inkább marad a biztonságban, amit nem szeret, mert fél a változástól...

kittycat318 2015.07.20. 18:13:11

@macamuca [IHUN]: bocsánat, még szoknom kell, hogy a "válasz erre" a komment alatt van és nem fölött.

fhdgy 2015.07.20. 18:18:45

@kittycat318: Igen, szóval a félreértés abból adódott, hogy sok rész infót összevontál és félreérthető lett?

A második bekezdés nem vonatkozik rám, én arra soha nem irtam semmit.

kittycat318 2015.07.20. 18:27:58

@fhdgy: igen, most már kicsit összekeveredtem a kommentek között, az tnt-nek ment volna :) sorry

DieNanny CH 2015.07.20. 18:37:45

" Olyan ez, mint egy önismereti utazás. Otthon magabiztos voltam mindig és határozott, itt meg kell küzdenem mindennap azért, hogy az legyek. "

Jé, így meg nekem fura. Ugyanis, én otthon nagyon bizonytalan, kis hangtalan egérke voltam; és külföldön van sokkal de sokkal több bátorságom...

Na, olvasom tovább.

Mme Seldon 2015.07.20. 18:39:22

@VPBA:
Még nem gondoltunk a magántanulóságra, de ha tényleg ilyen egyszerű, megpróbálhatjuk.

Mme Seldon 2015.07.20. 18:47:36

@kittycat318:
Nekem elhalványítja az angolomat a francia (főleg az megy nehezen,ha egyikről a másikra kellene fordítani). A múltkor néztem egy szakmai újságot,ahol egymás mellett volt az angol és a francia szöveg, és néztem, nem értettem, miért írták le ugyanazt kétszer :) (mondtam magamban: de hiszen ezt épp most olvastam).

Chamroe 2015.07.20. 19:13:23

Uhh... Kérem, micsoda indulatok! Pedig még csak a kommentek felénél járok kb.. :)

@kittycat318: Én nagyjából érteni vélem, amit a kakaóscsiga utáni vágyódásról írsz. Ugyanígy leszek majd a könyveimmel ;((
Hiányozni fognak, de azért én sem ugrok majd a Temzébe miattuk :D
Ha majd rendeződnek a dolgok, jönnek utánam, az sem érdekel, ha nyerges kamiont kell bérelnem nekik :D

Chamroe 2015.07.20. 19:20:02

Ja igen, és még mielőtt valaki...
A könyveket természetesen megelőzik a gyerekeim :D

bpetya75 2015.07.20. 19:20:21

@fhdgy:

"Egy dologtól viszont félek: lesz-e elég tudás ahhoz, hogy ezzel ne éljünk vissza! "

Pontosan tudod a választ. Ez nem tudományos, hanem erkölcsi kérdés. Az emberiség erkölcsi fejlettsége pedig a bányászbéka segge alatt két ásónyommal. Kábé...

montroyal ( CAN qc) 2015.07.20. 19:23:48

@Mme Seldon: Ha többen beszélgetnek körülöttem és nem hozzám,még mindig nehézséget okoz a megértés, és bizonyos kifejezéseket nem értek.

Mo-on ,ha a buszon 2 ember hangosabban beszelt én a busz végén ertettem pontosan mirol beszelnek .. ahogy irod ,én is 25 év utan se megy be a fulembe es nem is fogom fel ,nem is ertem, nem akarom erteni ha masok egymas kozt beszelnek ...pedig 14 evig quebeci novel eltem es a gyerekeivel .. ha felem fordulva nekem beszelnek semmi bajom a megertessel .. telefonon mivel tobbnyire szakmai dolgokrol beszelunk szinten nincs problema .. ugyanugy az angollal ...gyakorlaskeppen a Tvben amit hallok rogton el ismetlem gyorsan az egesz mondatot..

fhdgy 2015.07.20. 19:45:16

@bpetya75: Jó, akkor tudom, csak nem akarom tudni.

Ha csak Európára gondolok, azon belül főleg az EU-ra, akkor ebben a pillanatban még nem igazán félek. 2002-2003 körül beszélgettem egy emberrel, akinek friss háborús "élményei" voltak a balkáni háborúból. Ő akkor azt mondta, hogy sem az eurónak, sem az EU-nak nem jósol hosszú időt. Akkor magamban megmosolyogtam. Azóta már nem mosolygok, csak néha erősen elgondolkodom. Krim és Ukrajna veszélyes precedenst teremtett.

Könnyen előállhat egy olyan helyzet hogy, felborul a mostani status quo.

Ha ez bekövetkezne, akkor az erkölcsi tartás tudományos kérdésekben is odalenne!

Egy ilyen helyzetben a nagy tudás hatalmas veszély lenne. Jobb még bele sem gondolni.

Ja, és ne felejtsd a nickemet!

LittleG (uk) 2015.07.20. 21:26:28

@kittycat318: :) ne törődj vele, a fő. hogy itt vagy és beszélgetsz velünk :)

Csodabogár 2015.07.20. 23:26:50

@LittleG (uk): Az jön magától, mikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy beszélned kell.

bpetya75 2015.07.21. 00:02:17

@fhdgy:

A nickedre veszélyforrásként utalsz vagy erkölcsi kötelesség forrásaként?

Holle anyó 2015.07.21. 04:38:14

A képen ott az egy német macska? :)

adg 2015.07.21. 05:20:32

@Mrs Rumcajsz CA: tudnal nekem privatban kuldeni egy imelcimet, ahova kuldhetem? Szerintem ez tobb, mint ami belefer egy uzenetbe. Sajnos nincs hova feltoltenem.

Hat igen, svajcbol nezve ausztralia eleg fura hely lehet. Valahogy az az erzesem, hogy akinek a svajci szabalyozasmania tetszik, azok itt 2 napon belul ongyilkosok lesznek. :))
Ezek a nepek sokkal lazabbak, es valahogy megis mukodik. Hat, kinek mi jon be

Azert a posztomat ne tekintsd egy objektiv tajekoztatonak. :D

fhdgy 2015.07.21. 07:54:45

@bpetya75: Megdöbbentett a kérdésed! Hírtelen nem is tudtam vele mit kezdeni. Már több mint fél órája gondolkodom a válaszon.

Én magamat már nem tekintem veszélyforrásnak. 62 elmúlottam, már nagyon régen leszereltem. A katonák, a tiszti kar lehet veszélyforrás, főleg, ha kardcsörtető katonák és az aljas politikusok egymásra találnak. Magyarországon is vannak ilyen politikusok, meg katonák is vannak. Talán annyi keserű megnyugvás van, hogy ezek együtt is csak valami olyasmi, mint amikor a bolha köhög. Persze más országok közül jó pár nem a bolha köhög kategória.

Tegnap, pl. mielőtt írtam az ominózus hozzászólásomat, tudtam meg, hogy egy ismerősöm ukrán katonai behívót kapott. Ő Magyarországon él, így ezt valahogy úgy éltem meg, hogy meglegyintett a háború szele.

Azt is kérdezted, hogy felmerül-e az erkölcsi kötelesség forrása. Kellene, hogy felmerüljön. Sajnos, ehhez is kevés vagyok. Ha egy térségben ( lásd pl. balkáni háború, ami sem régen, sem messze nem volt ) kitör egy ( háborús ) pszichózis, akkor az erkölcsi kérdések sokadrangúak lesznek.

A horvátországi háború engem jobban érintett. Hét rokonomat megöltek. Jó pár embert, akik ott harcoltak személyesen ismertem. Már a háború közben is, de utána is, többükkel beszélgettem is. Így, egy átlag magyarnál többet tudok róla, többet láttam belőle.

Most csak egy tanulságot említenék:

Meglepően kevés kell hozzá, hogy az emberek egyik pillanatról a másikra megvadíthatóak legyenek és meg is vaduljanak.

A mostani ukrán helyzet kezd kísértetiesen emlékeztetni engem a horvátországi eseményekre. Van viszont egy nagy különbség: a balkánon sokan harcoltak egymás ellen, de összességében nem volt túl veszélyes a helyzet a kontinensünkre.

Ebből a szempontból Ukrajna más. Sok szempontból az EU be van szorítva.

Nekem nem kérdés, hogy ha a helyzet eszkalálódik, akkor fölösleges lesz erkölcsi kötelesség forrásáról beszélni.

Ne legyen igazam!

Mr. Waszabi 2015.07.21. 08:01:01

Számomra nagy csalódás, hogy 25 évvel a szocreál után kell tömegesen migrálódniuk a valamire törekvő magyaroknak gazdasági okból vagy mert nem bírják a tömeg demagógiáját. 20 évvel ezelőtt - amikor itt még nagyon zűrzavar és vad-kelet volt - az motivált, hogy én itt szeretnék amerikát, olyan hatékonyságot és eredményeket, ez a célom, és nem megyek el. Jó cél volt, adott erőt vagy egy évtizedig a kemény munkára, törekvésre, új, ismeretlen dolgokba való belevágásra és végigcsinálására. Én sem szeretek kilépni a komfortzónámból, de magamért, családomért - és nyilván a közös magyar jövőért is -, muszáj volt bátornak lenni, új dolgokat bevállalni - ez volt az előrehaladás kulcsa.
Aztán a kapitalizmus lassú fejlődése közepette a szocreálon szocializálódott, és annak agymosott állambácsis szemléletéből soha fel nem növő, mert felnőni nem akaró tömegei szépen lerohasztották az országot, megállt, majd visszafordult a fejlődés. És ez csak egyre rosszabb lett az elmúlt években. Nincs öntudata a magyaroknak, ez itt a baj - de ezt senki nem fogja nekik megtanítani. Ezt mindenki magának kovácsolja ki élményei, értelme mentén.
Ma már gyakran eszembe jut, hogy tán korábban el kellett volna menni még is - az I. Orbán idején -, beleszarni a szép idealista álomba, hogy majd milyen jó lesz itt, ha megcsináljuk, meg nemzeti jövőkép. De tudatában vagyok, hogy nem én gondoltam rosszul - hisz sokan nem mentek el innen, hanem itt csinálták meg az életüket, hiába a jóval szerényebb megélhetés, meg a sok hülye begyepesedett élősködő, akik mindig a más zsírján, keresményén akartak megéldegélni.
Magam is a külföldiektől tanultam sok okosságot, hatékonyságot és emberi gondolkodásmódot, ami egy jobb élet kulcsa, ezért minden kellemetlenség, nehézség ellenére azt mondom: hasznos, hogy ma megy el innen pár százezer ember, mert majd ha egyszer majd hazajönnek, lesz egy erős, széles, normálisan gondolkozó társadalmi réteg, akiket nem lehet átverni a hazai politika -1-es IQ-jával.
Ugyan nem számítottam rá, hogy 4-5 évtized lesz, mire ez a nemzet kimosakszik a kommunista örökségből, meg a korrupcióból, de muszáj tudomásul venni: ennyit tudtunk együtt. Szóval hosszú menet ez az egész, de remélem, nem sikerál oly mértékig elszúrni, mint pl. argentina vagy a görögök. Szép ez az ország, kár volna érte. A tanulópénz veszteségeit sajnos le kell írni, gyűlölködés, irigység és állandó felelőskeresés helyett - ezt is tanulni kell itt még sokaknak. És aki a szép szóból nem ért, azt az élet veri meg úgy, mint szódás a lovát. Ez szokott az értelemre hatni. Ezért van itt ma nyomor fejben, lélekben és erkölcsileg, gazdaságilag is. Nem más országok, népek hozzánk állása fogja megváltoztatni ezt a szomorú helyzetet.
Különösen tetszett a poszt őszintesége, emberi aspektusok megnyilvánulása. Szóval hajrá a bátrakna:).

Zka · http://www.youtube.com/watch?v=_wpDbI1gca0 2015.07.21. 08:19:11

@fhdgy: a menekültellenes kormánypropaganda is megmutatta, hogy mennyire könnyen lehet előhozni az indulatokat. Mennyi brutálisan primitív ember él az országban. Pedig ez egy mondvacsinált probléma (úgy értve, hogy jelenleg nálunk még nem valódi a gond). Mi lenne egy igazi probléma esetén?

fhdgy 2015.07.21. 08:25:57

@Mr. Waszabi: Írsz az állambácsi szerepéről, hogy az emberek az állambácsitól várják a megváltást.

Akkor én nem tartozom ezek közé az emberek közé. Amikor arról olvasok, hallok, hogy az állam támogatni fogja a kisvállalkozásokat, a frász jön rám. Engem ne "támogassanak", mert abból nekem csak bajom lesz. Hagyjanak csak egyszerűen élni és dolgozni. De nem, ők támogatnak! Jajj!

Evain 2015.07.21. 08:43:14

@Mrs Rumcajsz CA: írtam választ. :) Nézd majd meg a spamet, lehet, hogy berakja a junk folderbe, mint nálam, holott én többször kaptam már értesítőt. :)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2015.07.21. 09:03:59

@Beth A.: :-))) 22. számú Golan... :D

Én kölökkoromban az "egyiptomi" szót értettem úgy, hogy "egyik Tomi"... :D
Mindig kérdeztem, hogy és a másik Tomival mi van?

2015.07.21. 09:18:18

@soad1221: Valami ilyesmi lehet a probléma. Az egyszeri ember azt látja, hogy az állam két kézzel szórja az ő adóforintjait, úgy gondolja, hogy akkor kapjátok be, megpróbálom a lehető legtöbbet elsumákolni. Hozzátenném, hogy ahhoz képest, hogy mennyit kell adóznod, ha legálisan vállalkozol, vagy dolgozol, eléggé megkérdőjelezhetőek az utak minősége, az eü. ellátás (itt is inkább pénzről van szó, mint szakmai oldalról, hiszen sok esetben a nővérek a lelküket kiteszik a betegért), oktatás, és a többi.

Az állam pedig azt látja, hogy mindenki adót csal, akkor behajtom rajtuk úgy, hogy ne tudjanak kibújni alóla. Például 27% áfa, vagy bankadó, telefonadó, bizonyos élelmiszer- és vegyiáru adók.

Ez az egész ördögi kör nem szakad meg, amíg nem lesz tényleges változás a rendszerben. De azt az alapjaitól kellene újraépíteni.

2015.07.21. 09:21:12

@fhdgy: Szelektíven olvasok, de nem a hozzászólásokat, hanem egyes emberek hozzászólását. Pontosabban ignorálom.

"Igen én szegénynek érzem Magyarországot. Anyagiakban is, és mentalitásban is. Érdemes lenne megbeszélni, hogy a kettő miért és hogyan függ össze!"

Anyagaikban nem lehetünk szegények, hiszen ezer milliárd forintokat tapsolnak el olyan dolgokra a politikusok, hogy a hajam égnek áll tőle, és kinyílik a bicska a zsebemben. Amúgy mi csak a felszínt kapargatjuk. Olyan dolgok mehetnek a háttérben, amit a kisember nem is tud elképzelni.

2015.07.21. 09:21:56

@pappito: Halmozottan hátrányos helyzetű emberek.

2015.07.21. 09:28:52

@Csodabogár: Mindenhol vannak pénzes emberek. Egy részük tényleg pénzes, a többi meg hitelből játssza az agyát a semmire. A kedvencem az, amikor a panel előtt áll az 5-ös meg a 7-es BMW. :)))

Mo.-n is biztosan van még egy vékony középosztály a társadalomban, meg persze a jómódúak is képviseltetik magukat. Ebből persze messzemenő következtetést nem szabad levonni. Sajnos nem ez az anyagi jólét jellemzi a társadalom nagyobbik részét.

2015.07.21. 09:35:19

@Zka: "Mi lenne egy igazi probléma esetén?"

Lesz nem olyan sokára egy igazi probléma, nevezetesen, nem lesz nyugdíj a mostani 30-40 éves korosztálynak. Na azt meg fogom nézni, hogy hogyan fogják lereagálni az emberek.

bpetya75 2015.07.21. 09:45:55

@fhdgy:

Félreértettél. Arra gondoltam, hogy háborús helyzetben a katonai múltad miatt esetleg fennállna a veszélye (utolsó emberig...) annak, hogy behívjanak akár a korod ellenére is, vagy magad éreznél egyfajta erkölcsi kötelességet, hogy kérd ezt.

A háborút szerencsére nem ismerem, a legközelebb akkor jártam hozzá, amikor Öcskös sulijától nem messze "esett be" az országba egy bomba. De férfi létemre viszonylag jó empatikus képességekkel bírok. Amikor ezt meghallgattam, már nem csak tudtam, hanem teljesen átéreztem, hogy ettől meg kell kímélni a gyerekeket: www.youtube.com/watch?v=rBqka5E9k7U

fhdgy 2015.07.21. 10:03:23

@bpetya75: Jajj, ez még gyötrelmesebb kérdés.

Az országért, a hazáért harcolnék, talán még önként is! De ezért az ócska politikai garnitúráért?

Az igazi gyötrelem benne, hogy nem tudnék különbséget tenni! Csak gyötrődnék, csak gyötrődnék, és nem tudnám eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon állok.

gandzsaman 2015.07.21. 10:05:30

Lassan már 6 éve élek kul-foldon. Én csak egy valamit nem értek (nem csak én!!), hogy van az hogy nyugaton (nyugatabbra) minden mukodik magyarorszagon meg nem, sot semmi. Holott a magyarok kapják a legtobb EU-s tamogatast a fejlodéshez? Nekem semmi hon vágyam nincs , a feleségemnek sincs , de meg a 10 éves gyerekemnek sem, mert még O is látja (!!!), hogy tobb es jobb lehetosége van egy jobb életre nyugaton , mint kis (rengetek rossz jelzo!!) "hazánkban". Persze ebbe sokan belekothetnek hogy mit tud egy 10 eves a vilagrol? És már meg is van a baj forrása!! A mi jovonk nem a penz meg a hatalom meg stb. Hanem a gyerekek (a kovetkezo generácio). Mi kell a gyerekeknek (a kovetkezo generácionak)? Egy boldog stabil családi kornyezett , megfelelo oktatasi rendszerrel es a hozza kapcsolodo szocialis rendszerrekkel es persze munkahelyek. Na ez nincs a mi kis (rengetek rossz jelzo!!) "hazánkban". És sajnos nem is lesz és nem is fog változni semmi, amíg a volt kommunista rendszerben felnott és azon az ideológián felnevelkedett emberek vezetik az orszagot. Nézzétek meg hogy kik kapjak a rengeteg milliot és mire! De ezt azok ugy sem latjak akik mo.n maradtak.Mert megy a butító kampány milliárdokkal!! Aki meg eljott azt meg már nem érdekli. Miért? Mert hogy ha már egy mukodo rendszer tagja vagy ahol megbecsulnek es vannak lehetosegeid nem fogod minden ezt eldobni egy "lehet hogy jobb lesz-ért". Mert a családodnak a leheto legjobbat akarod és ezt (rengetek rossz jelzo!!) "hazánkban" nem tudod TISZTESSÉGessen megtenni. De ezt csak az látja akinek van viszonyítasi alapja. Nagyon jó ez a blog hogy az emberek olvashatnak élet tapasztalatokat a kul-foldi életrol , de sajna a magyar ember olyan , hogy csak azt hiszi el amit lát.

Cormorant 2015.07.21. 10:06:34

@LittleG (uk): Na ez nem feltétlen igaz. A gyerekeim nem tudnak az "anyanyelvükön" anyanyelvi szinten beszélni, de magyarul igen:)
Az anyanyelvi szint elérése két dologtól függ:
- vagy anyanyelvi szinten tanítanak akár több nyelven is kiskorodban (kb. 5-7 eves korodig)
- vagy iszonyatos nyelvtehetséged van (amihez szükséges a jó hallás is zenei értelemben), ami nem vész el az első 5-7 év után. Ez nagyon ritka!

Mr. Waszabi 2015.07.21. 10:08:15

@fhdgy: ott a pont. Az a baj, hogy a lopásukat - pontosabban: az egész ország és abban minden létező emberi aspektus feletti totális uralmat - csak úgy tudják legalizálni, ha mindenkit le tudnak itt korrumpálni - de legalábbis azt a látszatot tudják kelteni. A szavazói birkabázis - akik beszartak a pár kényelmes év után beütő átmeneti visszaeséstől - meg elhiszi, hogy ó, a mindenható állam régi méltó nagy híréhez, az a jó, ha jó kövér, és majd mindent megold, jajj hát szaladjunk. Pedig hát lófaszt se old meg, ahogy soha sem, amikor a böszme szervezetet lopásra, egyéni érdekek mentén használta fel az uralkodó réteg. Jelenleg még a saját büdzséjét se tartja, bevételeit nem osztja be, számláit se fizeti. Ha nincs elég della elkézeléseikhez, akkor kijelentik valami körmönfont álszent hazugsággal alátámasztva, hogy ezt vagy amazt meg kell adóztatni, ez a nemzeti érdek - aztán snitt, és már újabb pénzekre teszi rá kezét állambácsi. Hát milyen példával jár elöl vezetőként, törvényhozóként, aki a rábízott javakkal nem képes gazdálkodni, nem tudja beosztani, csak rablásban látja a megoldást ? Elég hiteltelen. Ezer évvel ezelőtt voltak ilyenek őseink - csak hogy ők nem a saját népüket rabolták, ami nagy különbség.
Én is úgy vagyok vele rég - bánom én, mit kotyvasztanak a policicusok, amíg hagynak dolgozni. De ezek a majmok már nem hagynak. Nem kértem én sem sosem támogatást, segítséget, tudomásul vettem, hogy nehéz az eredeti tőkefelhalmozás és a kapitalizmus gyerekkora, de ki kell szenvedni ahhoz, hogy egyszer majd jobb legyen. Erre jön egy csomó MSZMP ivadék, akik leragadtak a 80-as évek végi hatalomátvételi elképzeléseiknél és tönkrebsszák 5 év alatt a korábbi 20 év kemény munkáját. Magyarország összes lakosáról beszélek, aki ebben a 20-ban tanult, dolgozott, vállalkozott bármit. Ami jelenleg itt van, az nem egyéb, mint az MSZMP fafejű kádereinek politikája. Azért mondom így,mert 1968-ban már volt terve a Kádár-kormánynak a piaci modell felé való nyitásra, csak azt pont a hithű komcsik nem engedték. Tehát nem mindenki volt hülye akkor sem, azért ha lehetett, közgazdászok irányították a cégeket. Azt is megmondom, miért volt így: konvertibilis bevételre csak versenyképes export termékekkel lehetett szert tenni, ehhez pedig kevés volt, hogy valaki milyen jó komcsi bürokrata. Kádár legalább a valóságot nem akarta felrúgni - Magyarország kis tényező a világban, úgy gazdaságilag, mint politikailag, szóval ésszel kell boldogulni, nem szélsőségekbe esni. Ez valamennyire össze is jött - nem kellett éhezni, még ha voltak is ellátásái problémák.
Ehhez képest van itt egy agyilag elmaradott képzelgő csapat, amelyik csak hazudni tud, azt hiszik, sose fogy el a mások pénze. Ezek jobboldaliak? Margaret Thatcher volt jobboldali, ezek csak MSZMP-s csontvázak. Aki a saját közgazdászait is száműzi c-vágányra, annál gyanakodni kell, hogy nem fog itt semmi sikert csinálni, csak a lopáson jár az esze.

fhdgy 2015.07.21. 10:08:21

@gandzsaman: Szabad tudni, hogy melyik országban élsz?

soad1221 2015.07.21. 10:09:50

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: a kérdés, hogy mit tekintünk alapnak, ahonnan újra kell építeni? ha dunába lőjük a politikusokat, és egytől-egyig vmilyen génvizsgálattal alátámasztott becsülettől duzzadó embert rakunk oda, akik tényleg nagyon tisztességesek, akkor vajon nem fog a társadalom ennyit lopni? vagy megfordul és kicseréljük a társadalmat inkább? :D

ez lassú folyamat sajnos, de nem reménytelen. Amivel nem értek egyet teljesen, hogy csak a pénzről szól. Arról is, de sajnos sokszor szakmai, sokszor meg csak egyéni hozzáállás kérdése ugyanúgy az oktatásban, egészségügyben vagy az útépítésnél. Vagy akármilyen területen...

soad1221 2015.07.21. 10:12:59

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: ettől függetlenül a társadalom nagyobbik fele pazarol. és mielőtt nem, nem a kicsike nyugdíjból éppen hogy számláit fizetni tudó nyugdíjasra gondolok...

2015.07.21. 10:29:54

@soad1221: Sokak állításával ellentétben én azt mondom, hogy nem a fejétől bűzlik az a bizonyos hal, hanem a farkától. Ha majd a magyar társadalom hajlandó változtatni bizonyos dolgokon, talán megindulhat valami politikai fronton is. De mivel ez biztosan nem fog bekövetkezni, marad a csodavárás.

2015.07.21. 10:33:08

@soad1221: A pazarlás máshol is adott, sőt, sokkal nagyobb mértékben, mint nálunk. Hiszen több pénz, több pazarlás.

Mindenki arra költi a pénzét, amire akarja, ez tiszta sor. A probléma forrása az, hogy nincsen széles rétegben fizetőképes kereslet a magyar társadalomban. Ez nagyon sok mindenre kihat, negatívan.

soad1221 2015.07.21. 10:59:12

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: a pazarlás persze, hogy adott máshol is, a mértéke nem azonos. Azért vannak gazdagabb országok, ahol az emberek is jóval fizetőképesebbek, ám mégsem pazarolnak ennyit, mint "mi".
lásd az általad említett 7-es bmw-t a panel előtt..
No-ban persze sok vadiúj 7-es bmw szaladgál, de sokkal kevésbé státuszszimbólum, mint nálunk.

A pazarlás és csalás mellett nagy gondja az országnak, hogy nincs igazán saját tulajdonú termelése. Már beszéltünk erről - nagy gazember a Csányi, de ő a termelést fejleszti, bővíti a "lenyúlt" pénzből, és a hasznot újra befekteti. Ez jó, ez hasznos az ország számára. Csak kurva kevés.
Ebből ered a következő probléma, hogy amit gyártunk, azt nagyrészt külföldi hozza, saját technológiával , saját fejlesztéssel, tehát kevés a magyar munkaerő hozzáadott értéke, aminek egyenes következménye, hogy bár van munkahely, de viszonylag kevés a jól fizetett, magas hozzáadott értékű munkahely, ez a munkaerő megy szépen külföldre...

Emiatt a fizetőképesség sem növekszik, szűk marad a középosztály, és azok sem tudnak megfelelően fejlődni...

na mindegy ezt hosszan tudnánk még elemezni.. :)

2015.07.21. 11:34:26

@adg: kuldom:) most telon vagyok innen nem engedi aPM-t, de lassan gep kozelben leszek. Koszi!!

tommygun 2015.07.21. 12:25:53

"Ha az ember beismeri, hogy a saját életéért 100%-ban ő a felelős, akkor többet nem lesz benne harag sem Magyarországgal, sem másokkal szemben" - ezeket nagy piros betűkkel kéne mindenhova kiírni, anynira igaz.

Ginix 2015.07.21. 13:41:28

@tommygun: ezt a 100%-osdit, a körülményektől függően értitek? hogy mindenki hozza ki a legtöbbet, amit lehet belőle és az az ő felelőssége? mert akkor én is egyetértek nagyjából.

lehet, h csak nekem siklott félre ez az egész vhol, de mi van a sérült emberekkel? a testi és/v lelki sérültekkel? ill a hátrányos helyzetű emberekkel? ha valaki úgy nő fel, h semmi ilyen jellegű példát nem lát maga előtt, akkor attól hogy várható el, h cselekedjen? most csak én gondolom túl? bocsánat, csak vhogy olyan kerek -perec kijelentették itt ezt páran és próbálom megérteni, h hogyan is értették.

kittycat318 2015.07.21. 13:43:54

@Chamroe: ne is mond, a kiköltözésünknél sokat sírtam utánuk, mert nem fértek be már a kocsiba, aztán utána kétszer voltunk otthon és szépen sorban hozom ki őket :))) és persze mindig beújítok jópárat a könyvesboltból is...

kittycat318 2015.07.21. 13:44:43

@Mme Seldon: ugyanígy voltam a fentebb leírt mondattal :))) nem értettem, hogy ebben mi a vicces, aztán leesett :D

kittycat318 2015.07.21. 13:46:36

@montroyal ( CAN qc): teljesen ugyanígy vagyok én is a némettel. Ha hozzám beszélnek értem, ha viszont mellettem ketten valamiről párbeszédet folytatnak, nagyon koncentrálnom kell, hogy megértsem, miről beszélnek

kittycat318 2015.07.21. 13:48:22

@LittleG (uk): :) sejtettem, hogy szétszednek majd ízekre, de hogy ennyire... :D régóta olvasom a bejegyzéseket, meg a kommenteket is szoktam, szóval volt fogalmam róla, hogy mi megy néha 1-1 poszt alatt :P most viszont hálég nincs is időm az összeset visszaolvasni, úgyhogy nem idegesítem fel magam rajtuk :))

kittycat318 2015.07.21. 13:50:31

@Holle anyó: igen :))) itt lakik tőlünk pár utcára őnagysága :D

2015.07.21. 14:09:59

@soad1221: Ez a másik rákfenéje a dolognak. Amíg nem termelünk világpiacra, csak összeszerelő üzemként funkcionálunk, nem lesz semmilyen életszínvonal növekedés.

Eléggé összetett ez az egész probléma halmaz, a nagy koponyák is sokat vitatkoznak arról, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Persze az ő véleményük érdekli a legkevésbé a mindenkori kormányt.

kittycat318 2015.07.21. 14:31:10

@Ginix: hú nagyon nem akartam belemenni újra ebbe a vitakirobbantó állításba, mivel belekeveredett már ebbe mindenféle betegségtől elkezdve, balesetig minden, leírom én mit értek azalatt, hogy vállalom a felelősséget az életemért, és nem okolok mást:

A felelősség vállalást én magam arra értem, hogy okolhatnánk mi is a kormányt azért, mert otthon nem volt megfelelő az életünk, és ők a hibásak nem mi, de ez hazugság lenne, mivel nem egy ismerősünk van - velünk egykorúak, akik nem születtek gazdagabb családba mint mi, nem voltak okosabbak (sőt!), nincs egyetemi végzettségük, nincsenek kormánypárti ismerőseik!!! és mégis megteremtették maguknak otthon azt az életet, amivel otthon mi is elégedettek lettünk volna. Párom egyik volt középiskolai osztálytársa pl, ma olyan beosztásban dolgozik, egy nagy autóipari cégnél, hogy nem jut eszébe elmenni otthonról, vagy egy barátnőm, aki sosem volt különösebben okos, de mégis nagyon talpraesett, most fogászati asszisztensként dolgozik otthon, és nagyon jól keres vele, de mondhatnám a volt fodrászomat is, aki szintén a semmiből, csakis a szorgalmával elérte, azt hogy ő az egyik legnépszerűbb fodrász a városomban, és olyan luxus hajós "világkörüli" utakat engedhet meg magának amiről mi csak most kezdünk merni álmodozni, mindezt, úgy hogy folyamatosan tovább képzi magát, és a legújabb dolgokkal kísérletezik. Ugyanonnan jöttünk, ugyanazok a feltételek voltak adottak, és nekik bejött otthon az élet nekem meg nem, akkor mégis miért mutogatnék bárkire is, felelőst keresve? én vagyok a felelős az életemért :) röviden ezt így értettem :D

kittycat318 2015.07.21. 14:37:40

@Ginix: egyébként reagálva arra amit, írtál, igen nyilván a körülményekhez képest. Említetted a sérült embereket, a saját képességeikhez mérten, ők is beletudnak adni mindent azért, hogy teljes életük legyen (persze ezt nekünk nehéz elképzelni)... de ott van pl Stephen Hawking, vagy Nick Vujicic (a srác akinek nincs keze, se lába), vagy mondhatnám Andrea Bocellit is - mint nagy kedvencemet - akiket a saját helyzetük, csúnya szóval fogyatékosságuk, nem gátolt meg abban, hogy boldog, teljes életet éljenek... (persze ők mentálisan teljesen egészségesek).

fhdgy 2015.07.21. 14:45:44

@kittycat318: Így már sokkal árnyaltabb a kép!

Akkor egy velem történt esettel kapcsolatban kíváncsi vagyok a véleményedre:

2011-ben egy barátommal és az ő barátjával, vagyis hárman, elkezdtünk csinálni egy programot. Több mint egy évig dolgoztunk rajta, szinte minden szabadidőnket feláldozva. Lett próbaüzem, akik használták, tetszett nekik, elégedettek voltak. A végén az illetékes miniszter megtíltotta a cégnek, hogy megvegye, alkalmazza.

Csak egyetlen magyarázatot tudok elképzelni, azt, hogy nem voltunk csókosok. A cégnél azóta többszáz ember papírra írja az adatokat, utána sokan papírról rögzítik az adatokat számítógépbe.

Persze, a miniszter szomszédjának, aki jogász, megjelent az ügyvédi irodájából egy ügyvédnő és voltak furcsa, nagyon furcsa dolgok.

Hogy van ez?

Ginix 2015.07.21. 15:06:06

@kittycat318: jó, így már tisztább:)

csak mert pl én is magamnak építettem fel, amim van, egy egyszerű panelben felnőve egy beteg anyuka által felnevelve, aki viszont igen jól épített szarból várat (bocsánat), és ennek az erkölcsi háttérnek köszönhetem (így nyilván neki), h ott tartok, ahol és olyan dolgok vannak mögöttem, amik. ugyanakkor ő pl a betegsége révén sajnos ha a fején pörög sem csinálhat egy csomó mindent, mert néha "kihagy" az agya, volt olyan, h az utca túloldalán tért észhez, eladóként nem dolgozhat mondjuk egyedül, mert simán ellophatják, amit épp el akar adni, stb. így innentől rá nem érzem azt, h 100%-ig felelős lenne, mert vannak olyan dolgok vele, amikről nem tehet, ugyanakkor ezzel a betegséggel felnevelt egy gyereket egyedül és mindig csórók voltunk, de soha nem szenvedtem hiányt semmiben. ill nem éreztem a hiányát azoknak a dolgoknak, amit én azért majd szeretnék megadni (és nyilván ő is szeretett volna) az én gyerekemnek, mikor lesz. tehát erre viszont tök igaz, h a körülményekhez képest ő 100 (1000) %-ban vállalta a felelősséget és hozta ki a legtöbbet a helyzetből.

a fenti példáid jók, de sztem a szerencsés kivételek, és szuper példaképek, de biztos vagyok benne, h ők sem tudták volna elérni, amit elértek, ha nincs mögöttük a család v vki, akitől gyerekkoruk óta azt kapják, h képesek lehetnek bármire, de legalábbis vki, aki vmilyen példát statuált.
tanítottam egy angolra egy cigány fiút, aki nagy lelkesen mesélte, h hazavitte egy egyetemi tanárját a szüleihez, ahol felnőtt és ahol még ma is lavórban fürdenek és mennyire elcsodálkozott a tanár (amerikai), h ilyen van, de mennyire vendégszeretőek, stb. és csodálom, h egyetemre jutott és le akalappal előtte, de az is tuti, h a tenni akarást, az előrejutást otthonról hozza az ember. a tanult tehetetlenség nagy úr és pár kósza facebook idézet még senki életét nem változtatta meg.

ebből a káoszból, amit itt fentebb összecsaptam (bocs érte:)) azt akartam kihámozni, h bár személyesen is átéltem, h nem más tehet arról, mi történik velem és hülyét kapok azoktól, akik mindig mindenért az államot, a zsidókat, az ufókat okolják, azért sok ember van, aki önhibáján kívül nem tud sokat tenni. azzal viszont teljesen egyetértek, h a körülményeikhez képest igenis tegye oda magát mindneki! :)

kittycat318 2015.07.21. 15:20:55

@fhdgy: ne haragudj, de teljesen kiforgatod amit mondok :) vagy lehet tényleg ennyire nehéz megérteni a lényegét.
Ezer dolgot tudnék erre mondani (vagy kérdezni), de inkább csak annyit, hogy miért adtad fel? És miért nem küzdöttél érte tovább, hogy megvalósuljon? Kinek kellett volna ebben a helyzetben segíteni rajtatok? Valaki másnak, vagy saját magatoknak? A felelősség vállalás az, hogy te vagy a saját életed építője, az hogy egy adott helyzetből mit hozol ki (jelent esetben, abból, hogy meghiúsították az üzleteteket, feladtátok egyből? vagy nem hagyjátok magatokat?) Jöhetnek nehézségek amik kihívások elé állítanak, de mindenki élete ebből áll; kihívások, problémák, gondok, akadályok sorozata. A sikeres és sikertelen emberek között egy különbség van, ahogyan reagálnak a problémáikra... Szerinted aki sikeres, az minden akadály nélkül jutott oda ahova? Mert mi csak azt látjuk, hogy de szerencsés, közben amíg eljutott oda, hogy elérte a célját, valószínűleg elég sok kudarcon kerekedett felül ;)

Gondolom ez a válasz nem fog kielégíteni... mindenesetre én a pszichológus énemet mára kiéltem! :D és folytathatjuk ezt napestig, de miért ne tudod elfogadni, hogy én így gondolom? holott nem egy kommentben hangsúlyoztam, hogy én elfogadom, ha te másképp gondolod... meggyőzni úgysem tudjuk egymást! ;)

fhdgy 2015.07.21. 15:33:28

@kittycat318: Most én mondom, hogy nagyon nem értjük egymást!

Én elfogadtam, amit írtál az előző kommentedben és nem vitatkozni akartam, akarok. Tényleg a véleményedre voltam kíváncsi! Sajnálom, hogy felkaptad a vizet, tényleg nem akartam.

Akkor most szépen, nyugodtan újra kérem, hogy mondd el a véleményedet az ilyen esetekről, mert ne gondold, hogy csak velem történnek ilyesmik. Sajnos másokkal is. Hidd el, ez már a maffia kategória!

kittycat318 2015.07.21. 15:36:12

@Ginix: erről van szó, hogy édesanyád nem panaszkodott, és nem hivatkozott a betegségére, hogy akkor ő mától nem dolgozik, hanem kihozta a maximumot, le a kalappal előtte.

A cigány kisfiú példájához, felhozhatnám a páromat, akinek szerintem szörnyű gyerekkora volt, amikor saját anyukámnak meséltem ezt-azt, konkrétan könnyes szemmel hallgatta, hogy miket élt át, és a családtagjaim egytől egyig csodálkoznak, hogy hogyan lett a páromból normális felnőtt ember... ugyanis a legtöbb gyerek ilyen körülmények között, nem hogy egyetemre nem megy, de inkább a züllést és az alkoholizálást választotta volna....

Anyukája alkoholista volt, elitta a pénzüket, volt, hogy a menzára sem fizette be mikor kicsi volt, és ő nézte, amíg a többiek esznek, neki meg nem volt mit ennie... Ugyanez a drága anyuka 18 évesen, arra "kényszerítette" hogy hitelt vegyen fel a nevére (mivel az anyuka már bar-listás volt, nem adtak volna neki hitelt, így pedig elárverezték volna a lakásukat a fejük fölül). Eztuán páromat hívogatták folyamatosan a behajtók (ekkor még az ötöd, hatod évet végezte, majd egyetemre ment, ilyen körülmények között). Amikor megismerkedtünk, egy idegroncs volt, mert az anyja nem fizette a hiteleket amit a nevére felvetetett, és napi szinten hívogatták őt... Most elkezdtük visszatörleszteni az anyuka miatt felvett hitelt, amióta kint lakunk. Mondjuk úgy, hogy már lehetne egy jobb autónk, de felhagytunk az anyja okolásával, mert semmi értelme, nem visz előbbre. Úgy fogtuk fel, hogy hálég képesek vagyunk visszafizetni a kinti fizetésből, mert ez otthon tönkretett volna minket minden szempontból. Szóval a párom mindezek ellenére sikeres felnőtt ember lett (/lesz - folymatban van), úgy hogy a családjában nem volt normális példa előtte soha, szülei is elváltak, és egy diplomás ember sincs a családjában, vagy olyan, aki az eszét használná pénz kereséshez :)

Úgyhogy nagyon büszke vagyok rá, mert szerintem nem sok ilyen van, mint Ő... aki ilyen körülmények között előbbre jut folyamatosan, és nem lefelé a süllyesztőbe...

kittycat318 2015.07.21. 15:48:03

@fhdgy: nem kaptam fel a vizet... sajnos otthon történnek ilyen dolgok, és nagyon bután hangzik, de ha nincs más akkor ott kell hagyni ezt a rendszert, amiben az embert nem hagyják élni... ezt csináljuk nagyon sokan ugye. persze nem ez a legjobb megoldás, és én is sajnálom, hogy otthon nem tudtunk tenni ezellen, de mindenki boldog akar lenni, én is (és itt jön újra képbe a saját felelősség, maradhattam volna otthon panaszkodni, vagy teszek a saját életemért, tudom nekünk huszonévesen könnyebb persze). Nem vagyok vallásos, de van Assisi Szent Ferencnek egy nagyon bölcs imája: Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, És adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Szóval vagy elfogadod ami van, vagy változtatsz.. mivel a rendszeren elég nehéz, így akinek nem tetszik annak el lehet menni ugye..... :P

Te otthon élsz egyébként?

Ginix 2015.07.21. 15:53:56

@kittycat318: jó, akkor így értem, mire gondolsz és így teljesen fair:) csak én úgy érzem, h nem mindenkinek adatik meg, h egyáltalán képes legyen felfogni, h ez rajtuk múlik és azzal, h ezt vki megmondja nekik, nem változik semmi. ha példát látnak maguk előtt, az rengeteget dob a dolgon. mindenesetre le a kalappal a párod előtt!

annyit hadd fűzzek hozzá az fhdgy kommentjéhez, h ami a magyar hatóságoknál működik, azzal tényleg nem lehet szembeszállni. egy bnőm horror váláson megy át és csak azért nem adja fel, mert a gyerekeiről van szó, de ha nem asszisztálom végig vele, egyszerűen nem hiszem el, h ilyen van. és azt sem tudod eldönteni, h le vannak-e fizetve a gyámügyisek v ennyire alkalmatlanok. a gyerekek életével packáznak, szívóznak, a bnőm 40 kilóra fogyott, ha csak maga lenne, már rég abbahagyta volna az egész herce-hurcát és akkor sem tudnám azt mondani, h nem tett meg mindent. van egy határ, ami után már nem tehet az ember semmit.

fhdgy 2015.07.21. 15:55:43

@kittycat318: 2009 októbere óta újra igen, majd hét év Németország után. És nagyon remélem, hogy egy éven belül már megint kívül leszek orbanisztánon. Én sem vagyok vallásos, sőt hithű materialista vagyok, de ismerem Assisi Szent Ferenc imáját és hidd el régóta alkalmazom is. Pl. 17 éve volt egy szívműtétem, de megsem fordult a fejemben, hogy rokkantnyugdíjba menjek, sőt utána mentem el Németországba, annak ellenére, hogy mindenki hülyének tartott. Azt is hidd el, hogy vannak nálam jóval fiatalabb barátaim, szakma beliek, akik azt mondják, hogy könnyű neked, mert te bírod! Igen, bírom, egy szívműtét után.

kittycat318 2015.07.21. 16:12:12

@fhdgy: hm érdekes amit írsz, mert ezek szerint te is példája vagy annak, aki tesz az életéért, hogy jobb legyen, és vállalja érte a felelősséget, mégis ezen ment a vitánk :) Egyébként értem, amit mondasz az otthoni helyzetről, mert otthon nehéz azt mondani, hogy én vagyok a felelős és teszek az életemért, mikor lépten-nyomon akadályoznak, de nyilván ebből is tanulunk valamit.... Ja és persze mindig lesznek ilyen emberek, akik a képedbe mondják, hogy neked könnyű, úgy hogy fogalmuk sincs az életedről... mondták már nekem is, mert nekem könnyű, hisz a páromnak jó állása van kint, ezáltal jöttünk ki stb, mégis akkor senki sem mondta, hogy nekem könnyű, mikor munkanélküli volt és az én kis fizetésemből éltünk ketten... :) akkor valahogy senki sem irigykedett..

fhdgy 2015.07.21. 16:20:20

@kittycat318: Most kerülnek a dolgok normális kerékvágásba. Én nem mindent tagadtam! A 100%-t nem tudom elfogadni, mert már túl sokat láttam az életből. A 0 %-ról az a véleményem, hogy viszonylag ritka, extrém helyzetektől eltekintve, tényleg impotencia.

No, de mi van közte? Ez a nagy kérdés. Sajnos, a modern társadalmak, főleg ha még rosszul is szervezettek, nagyon sok fölösleges akadályt gördítenek a tenni akaró emberek elé és ember legyen, aki ezeket le tudja győzni.

Én, a tapasztalataim alapján azt mondom, hogy egy átlag ember, ha 75-80 %-ig uralni tudja az életét, akkor az már tiszteletre méltó!

kittycat318 2015.07.21. 16:37:41

@fhdgy: értem, és jogos, elfogadom... én ezt a 100%-ot úgy értem, hogy egy adott helyzetből mit hozol ki, az a te felelősséged... vannak rossz dolgok amiket nem lehet elkerülni, balesetek, bizonyos betegségek, akár halál, amiket nyilvánvalóan nem mi uralunk, de azt hogy utána mit kezdünk magunkkal, és az életünkkel, azt viszont már igen... mert van példa arra, hogy valaki nem képes tovább lépni, és tenni magáért egy nehéz élethelyzet után, más viszont felszívja magát, és előnyére fordítja a helyzetet...

Na azt hiszem, most már egyre jobban körvonalazódik, hogy ki mit értett a felelősség vállalás alatt :)

fhdgy 2015.07.21. 17:05:03

@kittycat318: Mára utolsó kommentem, mert nyögdíjas találkozóra megyek, mivel már több mint egy hónapja nyögdíjas vagyok.

75-80 % felett jön a neheze, mert nem lineáris a dolog. minden újabb százalékél már aránytalanul keményen meg kell küzdeni, ahogy a hegymászásban is az első egy km. sokkal könnyebb, mint az utolsó pár méter. Az is igaz, hogy a pillanat hevében nem is tudjuk, hogy mi lenne a maximum, amit ki lehet hozni. Ez sokszor csak utólag derül ki, hogy voltak még ott lehetőségek, csak elsiklottunk felette, észre sem vettük.

©________ 2015.07.21. 17:19:13

@kittycat318:

" Ugyanonnan jöttünk, ugyanazok a feltételek voltak adottak"

hát ez pont nem igaz:

más családi háttér
más nevelés
más genetika
más intelligencia
más baráti kör
más ismerősök
más lehetőségek

kb még ezret tudnék sorolni különösebb erőfeszítés nélkül

©________ 2015.07.21. 17:20:15

@kittycat318: szóval ha igazad lenne, akkor én csak azért nem vagyok anesztes orvos meg phd-s nyelvtudós, mert nem akartam az lenni.

adamskij · http://ekonomikrefugeeinwien.blogspot.com 2015.07.21. 19:37:15

@Mr. Waszabi: kimosakodni a "kommunista örökségből"? inkább még mélyebbre süllyed benne (ugye van pl az a párt, aki már negyedszerre utasította el az akták nyilvánossá tételét és volt megfigyelő tisztet emel államtitkári pozícióba).
emlékszem arra, hogy '90 elején 20 év alatt akartuk utolérni Ausztriát. nos, a különbség azóta csak nőtt.
a pár nappal ezelőtti Jaksity cikk igen jól írja le a helyzetet.

soad1221 2015.07.22. 08:36:48

@Beth A.: Te, szerintem azt már egyértelműen leírta, hogy mit ért ezalatt.
Megjegyzem valóban lehetnél anesztes orvos, meg phd-s nyelvtudós, ha ezt akartad volna tanulni. nincs a genetikai állományodban az megírva, hogy Te nem lehetsz nyelvtudós. Te döntöttél úgy, hogy más akarsz lenni. hát ezért a döntésért Te vagy a felelős, nem a kormány, a szomszéd, a csillagok, az aszcendens, a ... bármi...
vagy?

kittycat318 2015.07.22. 13:26:08

@Beth A.: ugyanazok a feltételek = az aktuális helyzet Magyarországon!

De akkor mondok egy másik példát :D a nővérem! Otthon vezető pozicióban dolgozik, és esze ágába sincs elmenni onnét sehova, nem hogy külföldre... Genetika, családi háttér, nevelés és még az ismerősök és baráti körünk nagy része is azonos :) ebbe köss bele! Ez csakis rajtunk múlik! én nem fogok a saját életem elhibázott döntéseiért másokra mutogatni :) csinálhattam volna jobban, próbálhattam volna keményebben, nem akartam, nem ment, eljöttem, kész.

tommygun 2015.07.23. 12:23:37

@Ginix: szerintem nem kell így lenézni a sérült meg hátrányos helyzetűeket, mert a szavaidból egy olyan előítélet sugárzik miszerint ők nem a saját sorsuk urai. Nekik is megvan a magukhoz való esze mint mindenkinek.

na4 2015.07.25. 10:06:54

Magyarországon, magyar emberek pénzén tanultatok, majd elegánsan leléptetek. Szép dolog.

DieNanny CH 2015.07.25. 10:18:42

@na4:

Ha Magyarországon maradok, magyar ember adójából kapok munkanélküli segélyt! - Ez jobb?

Dr. Trebitsch 2015.11.30. 10:56:36

Jócskán elkésve találtam ide, de azért ideírom, hátha visszanéz a poszter, hogy ez az írás nekem nagyon tetszett. Mélységes azonosulást érzek szinte minden mondatával, de különösen ezzel: "Szeretem azt, ami bennem történt ezalatt az egy év alatt".

wien74 2015.12.09. 10:24:30

Nagyon jó írás!!!! A szívemből szóltál!!! Köszönet érte!
Sok sikert nektek a szomszéból, Ausztriából!

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.