Vasárnap éjfélkor lezárult a Magyarország és én pályázat beküldési szakasza, rengeteg levél, írás érkezett, ezek szépen folyamatosan jelennek majd meg itt, a blogon. Ilyen írás a mai is, ami a kormány minapi bejelentésére, a Gyere haza fiatal kampányra reflektál.
(fotó: Rita)
Olvastam a felhívást a hazaköltözés programról és a kezdeményezés elvét önmagában egy remek kezdeményezésnek tartom. Mivel nagyjából illenek rám a kondíciók, ezért gondoltam írok egy „motivációs” levelet.
2005 körül szereztem meg az okleveles vegyészmérnöki diplomámat a BME-n. Azóta megfordultam Magyarországon egy-két neves multinál és cégváltáskor jó ajánlóleveleket vihettem magammal. Igaz, a legutolsó munkahelyemen az ajánlólevelet magamnak kellett megírnom, de a nagyra becsült főnököm a HR előzetes engedélyével aláírta és zárt ajtók mögött el is ismerte, hogy egyetért a leírtakkal.
A mozgóbérem előlegét viszont sajnálatos módon vissza kellett utalnom, annak ellenére, hogy az előző évi teljesítményért osztotta ki a cég. Be kell vallanom, hogy ez elég rosszul érintett, főleg hogy az üzem, amit ott hagytam, továbbra is azokat az újításokat és módszereket alkalmazza, amiket keserves erőfeszítések árán valósítottam meg.
Nem akarom érdemeimen felül fényezni magamat, csapatmunka volt és egy-két kolléga kitartó támogatása nélkül nem valósultak volna meg az újítások, de azt el kell áruljam, hogy a közvetlen főnököm nem tartozott ebbe a csapatba.
Nem tartom magam kiemelkedő képességű mérnöknek, csak átlagosnak, viszont a szakma szeretete miatt tudtam jó eredményeket produkálni.
Miközben én a munkámat próbáltam elvégezni, és az adómat fizettem, az állam úgy döntött, hogy elveszi a magánnyugdíjamat, cserébe sajnos az államadósság még csak nem is csökkent, a társadalom továbbra is öregszik.
Feleségemmel pontosan két éve költöztünk ki Londonba új életet kezdeni. Ő volt a leleményesebb, mert egy hónap után már talált egy jó állást, ahol a főnöke és a kollégái idejekorán felfigyeltek az eredményeire, és annak megfelelően mind a mai napig megbecsülik. Magyarországon is jól dolgozott, ott is honorálták érdemei szerint - ugye ismerős az a mondás, hogy „mindig azt a lovat ütik, amelyik húz"?
Nekem 9 hónapba telt, mire találtam a szakmámban munkát – igaz, nem Londonban, úgyhogy kicsit csalnom kell, mert a pályázat a londoni magyarokra vonatkozik, de majdnem egy évet éltem Londonban és különben is leleményes magyarként megtalálom én a módját, hogy bizonyítsam, azóta is ott élek.
Szóval kb. egy éve továbbálltunk, a feleségem Manchesterbe jár dolgozni - ugyanahhoz a céghez, csak másik irodába. Én pedig folytatom azt, amihez értek, és amit szeretek is csinálni. A fejlesztési ötleteknek örülnek és támogatják, egyetlen bevándorló munkatársként még némi elismerést és megbecsülést is sikerült kivívnom.
Éppen lakást veszünk magunknak, méghozzá kompromisszumok nélkül - számításaink szerint 5 éven belül a hitelt vissza is tudjuk törleszteni úgy, hogy az életvitelünk ennek ne szenvedje kárát. Hangsúlyozom, nem londoni ingatlanárakról beszélünk.
Ezek után úgy érzem, magyaráznom kell a bizonyítványom: nincsen kiemelkedő fizetésünk - konkrétumok nélkül annyit árulnék el, hogy a határátkelős hozzászólásokban olvasott fizetéseket még csak nem is karcoljuk alulról. Egy szó mint száz, jók a perspektíváink, megbecsülnek minket a munkahelyen és a mindennapokban úgyhogy kiegyensúlyozottan élünk.
Hogy idáig eljuthattunk, azért megjártuk a hadak útját, és a kezdeti időszak nagyon nehéz volt, sok kompromisszummal / lemondással járt, de a racionális döntés azt mutatta, hogy az a jobb, ha hátrahagyjuk a családot, barátokat, felszámoljuk az egzisztenciánkat és belevágunk a bizonytalanba.
Kérdezem én, az elmúlt két évben milyen pozitív változások történtek, ami miatt azt gondolja Czomba úr, hogy nagy bizodalommal haza lehet csábítani az embereket Londonból?
- Az, hogy vasárnap már nem tudok bevásárolni engem nem győz meg.
- Az új M1 valóban szórakoztató, de csak külföldről nézve.
- Ott motoszkál bennem Paks kérdése is: a független szakértők szerint gazdaságilag NEM racionális Paks bővítése - magyarázat helyett a felelős kormány önkényesen titkosítja a részleteket - miért?
- Döbbenetes mennyiségű összegeknek napi szinten „veszik nyoma” és a korrupció, csalás, sikkasztás olyan súlyos méreteket ölt, hogy lassan saját gravitációs ereje lesz.
- Önkényes rendeletek / döntések következtében vállalkozások mennek csődbe egyik napról a másikra - hogyan garantálják, hogy az esetleges munkahelyemet Magyarországon nem fogja holnap ellehetetleníteni a kormány, csak mert Valaki unokanagykabátjának az érdeke azt kívánja?
- Egyáltalán: ki fog dolgozni a nyugdíjamért? Azért kérdezem, mert amit én megtakarítottam, azt az állam elkonfiskálta.
No, de nem szaporítom tovább a listát, mert elveszne a sok bába közt a gyerek.
Amint már említettem, racionális döntés eredménye volt, hogy elköltözzünk Magyarországról. Milyen racionális indokokat tud mondani arra, hogy megéri felszámolnom mindazt, amit itt elértem és Magyarországra költöznöm? Mitől lesz ez „win-win” helyzet?
Túró Rudit itt is lehet venni, az egyszáz millió 1/50-ed része pedig egyszerű mérnökként számolva olyan kevés, mint az új stadion a felcsúti csapatnak ahhoz, hogy bejusson az BL-döntőbe.
Tisztelettel:
egy Kiég3tt (de napról napra kevésbé az)
AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL
A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.
Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.
A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.
Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.
Az utolsó 100 komment: