Az eheti válogatásban Amerika felé vesszük az irányt, lesz újonnan bemutatkozó blog és régi ismerős is. Kiderül majd, hogy spanyol nélkül mennyire lehet boldogulni az Egyesült Államok egyes részein, milyen egy egyetemi campus Hawaii-on és mikor és hogyan érdemes Panamába látogatni.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem, amire még ma éjfélig küldhetitek el az írásotok! Részletek itt! A nyereményekről itt olvashattok!

(fotó: modernwandering.com) 

Kezdjük tehát az Egyesült Államokkal és egy új bloggal. A Modern Wandering szerzője arról írt, hogy bár tisztában volt azzal, nem lesz könnyű beilleszkedni egy új országban, pláne egy új kontinensen, ám még így is meglepték a nyelvi akadályok.

„Emlékszem már a kiutazás előtt fél évvel ráálltam kőkeményen az angol újratanulására, de erre, ami itt ért, korántsem számítottam.

Az első egy hónap szó szerint olyan volt, mintha egy teljesen idegen bolygón lennék. Teljesen más angol volt ez, mint amit én otthon tanultam. Mindent elölről kellett tanulnom a bevásárlástól kezdve a munkán keresztül a szórakozásig.

Az első félévben, mivel szállodában takarítottam, javarészt jamaicaiakkal dolgoztam együtt. Róluk tudni kell, hogy ők aztán igen egy furcsa angol nyelvezetet beszélnek. Általában mi magyarok csak „jamangol”-nak szoktuk mondani.

Majd ezt követően bekerültem egy gyárba szalagmunkásnak, ahol viszont rajtam kívül az első időszakban összesen hárman voltuk magyarok, mindenki más spanyol ajkú volt, akik természetesen nem beszélték az angol nyelvet. (...)

Eleinte igen nagy problémát okozott nekem, hogy a velem szemben álló hondurasi nő a 12 órás műszak alatt megállás nélkül csak mondja, mondja, mondja a szöveget (tudni kell a dél-amerikaiakról, hogy őket aztán nem érdekli, hogy te érted-e, hogy mit mondanak, ők akkor is elmondják neked spanyolul a mondandójukat) majd kb. másfél hónap múlva azt vettem magamon észre, hogy válaszolok neki spanyolul.

Persze nem lettem folyékonyan beszélő, de szerintem egészen jól meg tudom magamat értetni és én is megértem, ha hozzám beszélnek spanyolul.

Texasban volt szerencsém ahhoz is, hogy amikor a lakótársammal elmentünk hivatalos ügyeket intézni, az ügyintéző kimérten nézett mind a kettőnkre, hogy miért nem értjük, amit ő mond nekünk.

Bizony, Texasban nem ritka, hogy először spanyolul szólnak hozzád, majd utána angolul. Ott több helyen is előfordult, hogy felül volt a spanyol felirat, alul pedig az angol.”

További részleteket a teljes posztban, ide kattintva olvashattok.

Ilyen egy egyetemi campus Hawaii-on

Régi kedvencem a Legfrissebb Hawaii Hömbölgések blog, amin ismét találtam egy érdekes posztot, ami az egyik ottani campusról szól. Mit mondjak, vannak érdekességek…

(fotó: Baksa Janek) 

„Az első, ami marhára tetszett, az nem a bringatartó, mert az mindenütt van, hanem a mindegyik tároló mellett felállított és jó állapotban lévő, hiánytalan szerelőkészlet.

A másik szemrevaló, megint csak a diákok kényelmét szolgáló cucc az a GÖRDESZKATÁROLÓ… értitek? A gördeszkáknak tároló, ami lezárható… (...) Itt a kampuszon nem tilos a deszkázás, sőt a kultúra része (sokan ugye longboardokat használnak, ami jelentősen hosszabb, mint az otthon megszokott deszkalapok, és kezelésük jobban hasonlít a szörfdeszkázáshoz szerintem).

A deszkásoktól, csak annyit kérnek, amit a bringásoktól / kismotorosoktól. Travel with Aloha, azaz figyelj másokra és kész. (...)

Aztán ott a „pánik doboz”, ahogy a helyiek hívják. Ha gáz van, valahogy eljutsz hozzá és lenyomod a vörös gombot. Ekkor 3 dolog történik.

1.) Egy kb. ködkürt jellegű hangjelzéssel a világ tudtára adja a cucc, hogy valaki bizony itt megnyomta a gombot

2.) A közelben lévő biztonsági őrök azonnali riasztást kapnak és pontos térképet arról, hogy hol történt a riasztás (elektronikus térkép). Ekkor a legalább kettő legközelebb tartózkodó bringás őrcsapat azonnal megindul a doboz felé. (...)

3.) A legközelebb lévő két rendőrautó is megkapja a riasztást azonnal. Mivel a kampusz körül mindig van rendőr, a leghosszabb idő, amíg egy véletlenszerű teszten eltartott, hogy odaérjenek, az 3 perc volt.

További részleteket és képeket ide kattintva találtok!

Veszélyes hely Panama?

Maradunk még egy kicsit Amerika környékén, méghozzá Panamában, ami ugyan annyira nincs szem előtt Magyarországon, ám ettől még (vagy éppen ezért) nagyon érdekes helynek tűnik. A Külföld blog ott élő szerzője azoknak talált tanácsokkal, akik meglátogatnák az országot.

(fotó: Külföld blog) 

„Első pont: Oltások! Az igazság az, hogy semmilyen járvány nincs errefelé, még ha a kedves magyar hatóságok ezzel is riogatnak titeket. Ez mind nem igaz!! Persze ha a csótányokkal játszol, és pocsolyavizet iszol, ebben az esetben nem vállalom a felelősséget. ;) Az egyetlen értékelhető oltás a hepa, de ez szerintem hasznos lehet bárhova is mész.

Kettes pont: A repcsiút! A legolcsóbb jegyek általában a Condornál szoktak lenni de nem ritka, hogy a KLM-nél is jól tudsz foglalni, olyan 180 ezer forinttól is akár. Ez főleg a tavaszi időszakra jellemző. (...)

Hármas pont: Mikor? (...) a legjobb időpont, decembertől egész májusig körülbelül, de ez persze ingadozhat. (...)

Négyes pont: Veszélyes? Nos, igen is, meg nem is. Nem árt, ha nyitva tartod a szemed és vannak negyedek, ahova nem érdemes bemenni. Ilyen például San Migelito vagy San Fernando, tudom, ezek így nem sokat mondanak.

Ha itt vagytok, akkor informálódjatok a szállodánál vagy az utcán a helyiektől, hogy hova nem érdemes ellátogatni, mert lehet, hogy táska nélkül távoztok. De nem ritka akár egy fegyveres támadás se, ha este merészkedtek taxit fogni az utcán.”

További részletek és tanácsok az eredeti bejegyzésben olvashatók ide kattintva.

A moderálási alapelveket itt találod.

Ne felejtsétek el a Magyarország és én pályázatot sem, amiről minden fontos részletet ide kattintva olvashattok el!