A mai posztban egy már ismert szerzőpáros női tagja, Cinkapanka írta meg Londonba érkezésének, munkakeresésének igen változatos és eseménydús történetét. Disneybolt és London Zoo, egészen különleges színhelyeket járhatunk vele végig, méghozzá belülről. (Aki szeretné korábbi írásaikat is felidézni, az lakáskeresésükről megteheti itt, Franky tapasztalatairól a brit vasútnál pedig itt és itt olvashattok.)

„Gondoltam én is megosztom a történetem. Párom már megtette, ő az akit megcsapott a vasút szele. :)

Ott kezdeném, hogy mindig is szerettem utazni. Már iskolás koromban is, ha csak tudtam mentem a táborokba legyen szó csak 1 napos kirándulásról vagy olaszországi cserediák programról, a főiskola alatt pedig sikerült kijutnom egy amerikai táborba dolgozni. Szerencsére a családom támogatott ebben. Mondjuk volt kitől örökölni, a nagyszüleim is folyton utaztak, anyukám pedig dolgozott Ausztriában és Izraelben is.

Mint azt korábban említettem én a párom miatt költöztem Londonba. Otthon jó és biztos munkám volt, előrelépési lehetőséggel. Egy logisztikai cégnél dolgoztam mondhatni irodai mindenesként. Iktattam, számláztam, konténert hozattam fel Koperből . . . szerettem a munkám. De hát a szerelem közbeszólt így pakoltam és költöztem.

Munkakeresés online és gyalog

2012. március 18-án érkeztem Londonba, kedvesem már várt a reptéren. Irány az albérlet. Berendezkedés, másnap pedig kezdődhetett a munkakeresés. Rögtön elkezdtem intézkedni, kértem időpontot NI számra ( kaptam is a következő hétre, majd levélben pár nap múlva meg is érkezett ), nyitottunk számlaszámot és kezdődhetett a munkakeresés amit először online intéztem, kellett egy kis idő, de végül rájöttem, hogy ez nálam most nem működik, így a szokásos önéletrajz kinyomtat x példányban és séta a városban kombinációt választottam. Első munkahelyemet így szereztem, egy gyógyszertárban takarítottam napi 2 órában hétfőtől péntekig. Úgy voltam vele, hogy a semminél több, majd lesz ennél jobb is.

Ezt persze azért elég hamar megelégeltem és elkezdtem gondolkodni, hogy mi az, amit szívesen csinálnék. Mivel eléggé kutyamániás vagyok az angolok pedig szintén, ezért jó pár olyan bolt van, ahol különböző termékek vannak házi kedvenceknek, szóval miért ne lehetnék eladó az egyikben? Google barátommal nekiálltam kikeresni a londoni kutyusboltokat, kicsit leszűkítettem a kört, majd kb. 30-at lebombáztam az önéletrajzommal és kísérőlevelemmel. A legtöbbtől soha nem jött válasz, néhány azért küldött egy elutasító levelet, majd csodák csodájára 1 azaz egy cég felhívott, hogy ők épp keresnek valakit menjek interjúra.

Pár nappal később megvolt a beszélgetés, majd következett 2 próbanap, és felvettek. Azt mondták részmunkaidő, heti 3 nap, de később lehet teljes munkaidő is. Ici-pici kis bolt volt, hátul egy kutyakozmetikával Regent's Park mellett. Nagyon szerettem, de sajnos 1 hónap múlva fel kellett ébrednem az álomból, kiderült ugyanis, hogy a kollega, akinek a helyét én töltöttem be csak beteg volt és kellett valaki, aki fedezi ezt az időszakot. Igazából hálás vagyok, hiszen felvett, és ez is segített oda jutni, ahol most vagyok, de akkor persze nagyon rosszul esett.

Meseboltban órabéren

Ezután jött majdnem 2 hónap szünet mire találtam valamit. Egyik nap a szokásos cv + séta utamon voltam mikor megláttam az Oxford Street-en a Disney boltot. Mivel szinte kívülről fújom majd az összes mesét így be kellett mennem körbenézni, és ha már ott voltam megkérdeztem van-e felvétel. Volt. Rögtön kitöltöttem a jelentkezési lapot, délután pedig hívtak is interjúra. Pár nap múlva visszamentem a csoportos interjúra és rá pár napra hívtak, hogy felajánlanak egy 8 órás szerződést. Természetesen igent mondtam, habár a 8 órás szerződés nekem azt jelentette, hogy napi 8 óra, na, náluk ez heti 8 órát jelentett. De mindegy, lesz lehetőség túlórára és különben is jön majd a karácsony, akkor pedig lesz munka bőven. Karácsonyi kisegítőnek vettek fel, azzal az ígérettel, hogy ha jól dolgozom, akkor január végétől átvesznek állandó szerződéssel. Így maradtam.

Teltek-múltak a hónapok, túléltem a karácsonyi tömeget, a munkát szerettem, a kollegák jó fejek voltak, szereztem néhány nagyon jó barátot is. Közben párommal saját albérletbe költöztünk, a család is gyarapodott egy négylábúval. :) Eltelt 1 év, még egy karácsonyt túléltem :), de jöttek a gondok. Először is, amíg megvolt a heti átlag 32 órám addig jól voltam (megjegyzem nem minimálbért fizettek, ezért elég volt ez az óraszám is), de sajnos visszavágtak belőle és alapból csak heti 20-at adtak, úgy kellett mindig összekuporgatnom az óráimat, kérdezgetni kinek mit kell fedezni. Az időbeosztásunk is elég pocsék volt. Volt, hogy heti 6 napot 6 különböző műszakban töltöttem, vagy hogy 2 hétig nem volt egy szabadnapom sem. Előrelépésre sem láttam lehetőséget, ráadásul a kismillió felesleges szabályuk az agyamra ment, úgyhogy éreztem innen mennem kell.

Kioszk kilátással a pingvinekre

Ismét állatos vonalon gondolkodtam, így megint küldözgettem az önéletrajzom és jelentkeztem online a különböző helyekre (legyen az macska kávézó, menhely vagy szafari park), így találtam egyik nap egy Seasonal Sales Assistant (nyári kisegítő) állást a londoni állatkert honlapján. Szombati nap volt, a határidő meg péntek 5 óra. Úgy voltam vele, hogy próba cseresznye, kitöltöm, elküldöm. Később jött a hívás, hogy mehetek interjúra. Itt is csoportos volt. Már le is tettem az egészről mikor egyik nap kirándulni voltunk a párommal, mikor a vonaton ülve megcsörrent a telefon és felajánlottak egy 30 órás szerződést (szintén nem minimálbér és van lehetőség túlórára). Úgyhogy március vége felé örömmel kezdtem az új munkahelyemen. A londoni állatkert ajándékboltjában.

6 kisebb-nagyobb bolt van a területen, valamelyik csak egy kis kunyhó, másik pedig rendes méret, egy idő után mindenkinél kialakul melyik a kedvenc. Az enyémek: Tiger Territory (kicsi, de egyik oldalán végig nyitott bolt szép rálátással a tigrisekre), Penguin Beach (kis kunyhó, de jó a kilátás pingvin ügyileg) és Reptile Kiosk (szintén csak egy kunyhó, ami csak nasit árul, de szinte mindig nyüzsi van és akkor repül az idő). Év közben kb. 10 emberrel tudják is vinni, de nyárra felvesznek kb. 10-15 kisegítőt. Aztán mikor lecseng a nyári szünet még megtartanak néhány embert a szerződéses óraszámmal novemberig, aztán talán januárig, de már csak nagyon minimális óraszámmal, a január általában elég csendes, így csak az állandók vannak, majd tavasszal ismét kezdődik elölről.

Szóval a nyaram az állatkertben telt, illetve Carnaby Street-en ugyanis az állatkert nyitott egy ideiglenes boltot, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az ázsiai oroszlánt fenyegető veszélyekre, illetve az egyéb természetvédelmi projektre, amit az állatkert végez szerte a világon. Volt, hogy egyik nap itt-másik nap ott volt a beosztásom. Érdekes volt bemutatni egy másik oldalát is a munkáltatómnak.

Szeptember 8-ig szólt a szerződésem, de meghosszabbították novemberig, 2 hónapig még fellélegezhettem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ültem a babérjaimon, nekiálltam keresgélni, ugyanis ha utána is maradok már csak 12 órás szerződésem lett volna, ami nekem nem elég, ráadásul a karácsonyi héten teljesen elérhetőnek kellett volna lennem. Ilyen feltételek mellett nehéz lett volna másik részmunkaidős állást találnom. Mivel Londonban általában szeptember-októberben valamint február-március környékén a legkönnyebb munkát találni úgy voltam vele, hogy a karácsonyt bárhol túlélem, aztán majd tavasszal keresek valami normálisat.

Mivel 2 menedzser az Oxford streeti Disneytől átment egy másik üzletbe (és őket szerettem) így megkérdeztem visszamehetek-e, csak a karácsonyi időszakra és igent mondtak, viszont csak 12 órás szerződéssel. Körbefutottam az önéletrajzommal a plázát (Westfield, White City), ahol a bolt volt és mázlim volt, felvettek egy papír-írószer-ajándékboltba. Így heti 12 órában Disney, 24-26 órában pedig Paperchase. Karácsony végeztével Paperchase azt mondta szeretnék, ha maradnék, megtanítanak nyitni-zárni, kicsit több felelősség. Természetesen igent mondtam és nagyon boldog voltam, leszámítva a zárás dolgot, nem nagyon rajongok a maradjunk bent este fél 11-ig dologért, de az üzletet szeretem és a kollegák is rendesek.

Igen ám, de kaptam egy e-mailt az állatkerttől, hogy szeretnék ha visszamennék a mostani szezonra is. Gondolkodtam egy keveset és elfogadtam. Tudom, hogy egyeseknek ez furán hangzik, hogy egy kvázi biztos, állandó szerződéses állást hagyok ott egy ideiglenesért (augusztus végéig szól a szerződésem), de egyrészt ott jobban érzem magam, másrészt a fizetés is jobb és max. este 7-ig dolgozom.

Viszonyításképp: hogy ugyanazt a pénzt megkeressem a mostani helyen, havi 40 órával többet kéne dolgoznom és heti 3-4 alkalommal zárni. Úgyhogy a fekete csinirucit lecserélem zöld pólóra és irány vissza fagyit és szuvenírt árulni. Nem mondom, hogy ezt szeretném csinálni egész életemben, de most jól érzem magam ebben is. És ha már bent vagyok, legalább elsőként értesülök a meghirdetett pozíciókról. Pingvin vagy bagolygondozó például bármikor szívesen lennék, de a szurikáta is a gyengéim közé tartozik. :)

Nem tudom mit hoz a jövő, de derűs vagyok

Összegzésképpen annyit, hogy én jól érzem magam és egyáltalán nem bántam meg, hogy kiköltöztem. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint otthon és biztonságban érzem magam. Nem esek kétségbe egy szerződés lejárta miatt, mert tudom, hogy max 2 héten belül lesz másik munkám. Itt is vannak barátaink és igen, a család és az otthoni barátok hiányoznak, de vagy mi megyünk haza vagy ők jönnek látogatóba. Ha valaki tényleg fontos nekünk, akkor teszünk azért, hogy ne hanyagoljuk el egymást.

Nem tudom, mit hoz a jövő, de derűs vagyok. Tervek persze vannak, mindenképp szeretnék tanulni valamit, már csak rá kéne jönnöm mit, de még csak 30 leszek, idő mint a tenger. Valamint jó lenne majd kiköltözni Londonból valami cuki kertvárosi részre, de azért elérhető távolságra a várostól; még egy kutty is tervben van, elvégre kell egy kistestvér a már meglévőnek; és persze utazni is szeretnénk, amit azért eddig elég jól teljesítünk. Ha csak tehetjük nyakunkba kapjuk a várost, vagy felugrunk egy vonatra és irány kirándulni. Tehát lényegében öröm & boldogság, mi jól vagyunk, szeretünk itt élni."

A moderálási alapelveket itt találod.