Az éjszaka ura esetünkben nem egy dúsgazdag nagymenő, hanem egy kis észak-yorkshire-i hotel éjszakai portása, és ez az úri lét persze kemény munkát jelent, ráadásul egyedül. Korábban már olvashattátok Gábor írását angliai hét évének tapasztalatáról, ma kicsit mélyebben megy bele abba, mi is a dolga egy éjszakai portásnak egy 40 szobás szállodában.
„Múltkorában meséltem Angliába érkezésem előzményeiről és következményeiről, most szeretném Shakespeare földjét másképp bemutatni nektek, ahogy én láttam, amikor életemben először tettem e földre a lábam.
2007 novemberében a WizzAir szerető karjaiban gépem leszállt Luton reptéren, ahol szerencsémre egy kedves magyar ismerősöm várt, aki szállást nyújtott az első éjszakán és utamra indított másnap végleges célállomásom felé, Észak-Yorkshire-be.
Leszállás után gyakorlatlanságomból adódóan a kocsi volánja mögé ültem be a reptéren az anyósülés helyett. Hát persze, itt a dolgok másképp folynak, és persze a másik oldalon is. De ez csak a kezdet!
Már első este megtapasztaltam ideiglenes szállásomon, hogy amikor itt a lámpát lekapcsoljuk, akkor felkapcsoljuk. Persze a WC-világítás fejlesztett változata is feltűnt, egy bizonyos plafonból lógó zsinórt kellett meghúzni. (Az a buta kapcsoló Magyarországon, ugye? Láttam, hogy itt még sokat tanulhatok…!)
Az első nap
Másnap a King’s Cross-ról (ami London egy jelentős pályaudvara), jó pár óra vonatozás és egyéb transzfer után elértem végcélom. Észak-Yorkshire-ben járunk, egy közel 200 éves, 3 csillagos hotelben, ami többnyire faszerkezetű, és ebből adódóan a későbbiekben „szellemektől” hangos munkahelyemül szolgál majd egy évig. Ide érkeztem éjszakai portásnak, hogy megkezdhessem ténykedésem a ködös Albionban.
Miután új harcostársként fogadtak a bürokrácia szolgálatában már „igencsak elhasznált” kollégák, felvezettek a lakosztályomba és megkaptam az ezzel járó szeretetcsomagot is, amit a munkaköri leírásom és a szerződésem foglalt magába.
Szobám mesébe illő volt, ugyanis amikor megláttam, azt hittem, ilyen csak a mesében van! Szerintem verte a 6 négyzetmétert. Volt benne egy egyszemélyes ágy, egy szekrény a 20 kg cuccomnak, egy mosdósarok defektes csappal, és egy pici szekrényke, rajta egy csatornákat nélkülöző tévé. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok egy anorexiás gyerek 183 cm-es magasságommal és majdnem 100 kilómmal. A fürdőszoba természetesen közös volt, rajtam kívül még vagy hatan osztoztunk rajta.
Tudtam, hogy a későbbiekben ennél csak jobb lehet!
Közel a természethez
A szobában egyébként a kedvencem a csap volt. Angliában ez egy csoda dolog, ugyanis mikor kezeled eme szerkezetet, egy pillanaton belül meg tudod valósítani, hogy leégesd és utána lefagyaszd a kezed, szád, vagy amit gondolsz! Az elején zavart egy kicsit, mert nem akartam fogmosó pohárra költeni :), de aztán vettem egyet, hogy élvezhessem a langyos víz áldásait.
A szobámban azt szerettem, hogy közel volt a természethez. Természetesen az ablakom nem záródott rendesen, mivel a 200 év alatt kissé elvetemedett, és az alján maradt egy ujjnyi hely, hogy a friss szellő még csukott állapotban is átjárja a szobát! Ezt a kellemesen lengő függöny sokszor ki is hangsúlyozta.
Ez jó is, de kedves angelus honfitársaim télen ez nem jó buli! Északon főleg, ahol a fagyállóhoz is fagyállót adnak ajándékba. OK, ez nem igaz, de a cukkinim befagyott a huzattól.
Persze a fűtéssel spóroltunk, éjszaka 23.00 körül lekapcs, majd reggel 6 körül bekapcs. Éjszaka meg bújjon össze a parasztja, nem? Na de én kihez bújjak? A szellemekhez? Ugye éjszakai munkarendem volt, és napközben aludtam…
Akkor ez okés volt, ám amikor szabadnapos voltam, hát cudar hideg volt éjnek évadján! Vettem is egy ominózus infra melegítőt, ami fűtött, mint a barom, csak sajnos ugyanakkor világított is, mint a nap. Szóval mindig arccal a falnak kellett fordulnom baldachinos ágyamban.
Az angol nyelv
Hát igen. Megérkezésem idején már jó 8 éve vendéglátóztam, dolgoztam első osztályú étteremben, 4 és 5 csillagos szállodákban, és még Korfun is egy nyarat bármixerként. Mert ugye az volnék, de Angliában első nekifutásra ezt az éjszakai portás munkát találtam.
Szóval nem voltam rossz angolban, de tény és való, hogy aki az évekig tartó angoltanulás után kijön, az biztos sokszor elgondolkozik majd, hogy ők beszélnek helytelenül, vagy te tanultál rossz könyvből. :)
Egy hét volt a betanulási időm kedves régi motoros kollégámtól. Na, ő volt Duncan, a 60+ éves skót kolléga, aki a húszas éveiben leköltözött Észak-Yorkshire-be. Ez ám a nyelvi harakiri. Skót-angol-észak-yorkshire-i egyszerre beszélve… Ez tényleg angolul beszél???
Az első időkben még csak úgy felét értettem annak, amit Duncan kolléga mondott és magyarázott, de gyorsan tanulok és jók az értelmi képességeim, így egy hét alatt teljesen átvettem az Éjszakai Portás munka csínját-bínját. Igaz, egy évvel később, mikor a helyet elhagytam, Duncan-megértési képességem legalább 70 százalékra ugrott!
Észak-Yorkshire-ben van akcentus! Hogy a viharba ne volna! De az ember idővel belejön a megértésébe. Sose tartottam magam rossznak a nyelvből, de 7 év alatt biztos, hogy változott a hétköznapi nyelvtudásom egy kis szlenggel fűszerezve.
A szálloda
Az én kis szállodám közel 200 éves, faszerkezetű, 40 szobás (ha jól emlékszem) intézmény volt. Mivel fából volt, szeretett éjszaka nyikorgásokat és különféle „szellem jár az emeleten, vazze”-hangokat kiadni. Jó párszor a frász kerülgetett, de a végén rutinosan beleszoktam a nyekergések és szél okozta sivítások hangzavarába.
Konyhai kupleráj egy nehéz nap éjszakáján
Persze volt külön pub és étterem is. Volt egy bárosunk, Jack (kb. 65 éves), 6 felszolgáló, pár szakács, recepciós, szobalány és persze a nagy góré.Ő egy kicsit testes, negyvenes éveiben járó angol hölgyemény. A személyzet 75 százalékban angol, és 25 százalékban közép-európai volt.
Na, ez a személyzet. Ja meg én. Volt egy beugró éjszakai portásunk, aki kisegített, amikor én épp szabadságon, vagy szabadnapos voltam. A munkaidő 23.00 – 08.00, heti 5 nap. Fizu OK, szoba szutyi, kaja OK, kollégák mókás, de OK.
A munka
Magyarországról folyamodtam a munkáért (minden telefonon és neten keresztül zajlott), és átküldtek „minden” tudnivalót, kondíciókat és munkaköri leírást. Utóbbin kívül a többi tulajdonképpen stimmelt is.
A kézhez kapott munkaköri feladataim egy A4-es papíron elfértek, szépen, pontokba szedve. Persze hogy jól érezzem magam, kaptam még plusz 2 és fél oldalt már ideérkezésem után.
Pár feladat:
Mindenkitől búcsúzz el (puszi-puszi), amikor elkezded az esti műszakot, mert ők már kopnak is hazafelé, tök mindegy, mi folyik még a háttérben. Na, ez majdnem így volt, csak nem kellett mindenkitől elbúcsúzni, mentek maguktól.
1. A szálloda kapuinak, ajtajainak bezárása (SECURITY)
2. Lámpák leoltása minden olyan helyen, ahol nem kell hogy égjen az éjszaka (folyosók is, vazze). Mi vagyok én, bagoly, vagy Batman, hogy a sötétben kell látnom?? Takarékoskodjunk!
3. A hátrahagyott edények, poharak, egyéb csetreszek elmosogatása, elpakolása, poharak típusonkénti szétválogatása, evőeszközök eltörlése.
4. A pub és a szálloda kandallóinak kitakarítása, fával, és szénnel való feltöltése reggelre. (Ebbe beletartozott, hogy éjszaka kellett kimenni a hotelból a kukk sötét kamrába, és behordani a szenet és fát!)
5. A WC-k kitakarítása, folyosók felmosása, bár rendberakása (székek, asztalok álljanak mint a huszárok), az étterem reggelire való felkészítése (büfé feltöltése, etc.)
6. Recepció, ha éjszaka felhív az álomtalan, hogy szoba után érdeklődjön.
7. Újságok rendelése hajnalban, plusz kiszállítás a szobákhoz.
8. Szobaszervíz. Hát tudok főzni is…
9. Kora reggeli kiszállítások átvétele, behordása
10. …stb., stb…
Ha jól emlékszem, összesen 30 pontba volt szedve minden. Annyi tennivaló volt, mint a rossznyavalya! Ha tárgyilagos akarok lenni, amikor a szálloda nem volt zsúfolt, az élet király volt.
A vendégek után nem sok mosogatni való maradt, időben elmentek hajcsizni… minden flottul és gyorsan ment. Az egész műszakból mindent meg lehetett csinálni 5 óra alatt, a többi szundi, számítógép, filmezés, stb. hogy menjen az idő.
Persze amikor én érkeztem, már dühöngtek a hideg szelek és nem jártunk messze a karácsonytól. Beleestem a tutiba! Sok éjszakám telt úgy, hogy a 9 órából tizenkettőt dolgoztam, én legalábbis úgy éreztem.
Mind a 40 szoba tele, kb. 70 vendég és este 23.00 után csak te magad vagy. Persze légy ott mindenhol és csinálj meg mindent. Mission impossible! Valahogy mégis megcsináltam.
Egy esküvői este
Volt egy este, sose felejtem el, az étteremben 100 fős esküvőnk volt. Természetesen a nem házbeli vendégeknek 23.00 után el kellett hagyniuk a hotelt, de a házbeliek, ha kedvük úgy hozta, a bárban még iszogathattak. És persze, hogy iszogattak! Mindig van egy 10 fős kemény mag, aki addig iszik, amíg végén már az orrán folyik ki az ingyenes sózott mogyoró.
Persze azon az esten minden romokban maradt nekem, ráadásul azoktól a kedves bárban iszogató emberektől sem lehetett könnyen elszabadulni. Kiszolgál, rohan pakolni az étterembe, kiszolgál, rohan mosogatni, kiszolgál, rohan felmosni a konyhát, kiszolgál, szobaszervíz. Ilyen nincs! Azt hittem, sosem lesz vége.
Hála istennek hajnali 3 körül már eltántorogtak a szobájukba, és én bele tudtam vetni magam a romok eltakarításába. Természetesen aznap este a budi extra trutymós volt, az étteremben hagyták a felszolgálók a pohár- és üveg., valamint terítő-, evőeszköz-hegyeket, és a mosogató is színig volt. A féri WC-ről akkor még nem is beszéltem…
Kemény éjszaka volt, és erre jött még hajnalban a kandallópucolás, a feltöltés, az újságrendelés és a sok egyéb finomság. Csatoltam pár képet (némelyik adja magát, azt hiszem), hogy lássátok, miről beszélek.
Az éttermi képen a kupi egy kis része látható, de ugye volt vagy 10 ilyen kerek asztal. Meg a büféasztal a sok kis fincsiséggel hátrahagyva. Persze a mosogató dugig, ahogy szintén látható. Na meg ugye, a férfi WC!
Aztán ott a kedves hölgy, aki éppen „józanul” próbálja áttuszkolni magát az ablakon. Hát igen, akad mosolyognivaló ezen, ám adott pillanatban nem mindig röhögtem könnyesre magam.
És ez csak egy nap volt a sok közül.
Amikor szakadt a hotel szekere, akkor elég sokszor előfordult az ilyesmi, ám a csendesebb napokon a munka is élvezhetővé tudott válni.
Kis kiegészítés
Normál esetben nem biztos, hogy megmaradtam volna ezen a helyen, pláne amilyen nehezen indult. Két hét munka után lázadtam, majd volt egy találkám „Miss Belzebubbal”, aki tudtomra hozta, ha nem tetszik, mehetek, vagy „kuss, száj összeharap, bél kidolgoz!” (mint előző posztomban is írtam).
A másodikat választottam kezdő angliai munkavállalóként (még minden papírom intéződőben volt, ugrálni nem tudtam).
Prológus (helyett epilógus)
Tény, hogy szerintem Angliában kétszeresen kell helytállni, mert külföldön vagy és te akarsz itt dolgozni, nem ők hívtak. Ám úgy gondolom, ha jól végzed a dolgod és szorgalmas, becsületes, kemény munkás vagy, simán megállod a helyed. Én megálltam.
Mi megálljuk! Mert a magyar egy dolgos, és jó szakemberekből álló nép, és ezt az angolok is tudják. Meg azt is, hogy ki volt Puskás! :)
Végül annyira rutinos lettem, hogy a magam módján a munkám is megkedveltem. Én voltam az éjszaka ura! Hat hónappal a munkakezdés után előléptettek Éjszakai Managerré, és még fizuemelést is kaptam. Na meg nagyobb szobát! :)
Aztán léptem tovább… de az már egy másik történet!”
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: