Ha nyár, akkor nyári munka, ami nem csak arra lehet jó, hogy némi pénzt keressen az ember, hanem arra is, hogy külföldi tapasztalatot gyűjtsön és megalapozzon egy esetleges későbbi határátkelést. Így tett Dániel is, aki a Vajdaságból indult és jutott el az Egyesült Államokba.
„Vajdasági magyarként próbáltam szerencsét az Egyesült Államokban. Szerbiában vannak irodák (Work & Travel), amik egyetemistáknak biztosítanak munkát az USA-ban. Ez annyiban különbözik a magyarországiaktól, hogy itt nem táborokba jutnak el az emberek, hanem különböző városokba.
2012-ben jutottam ki először 3,5 hónap munkavízumra és 1 hónap turistavízumra kaptam jogosultságot (J1 vízum). Ez annyit jelent, hogy bárhol dolgozhatunk, mivel el tudjuk intézni a SSN számot, amit Amerikában mindenhol kérnek, ahol adózva kapod a fizetésed.
Sátorépítés, kertészkedés, éttermi munka
Először Alaszkába terveztem menni, egy halüzembe, de végül Martha's Vineyard szigetére jöttem. Sikeres interjú után az Atlantic felvett mosogatónak és szakácssegédnek (10$ - ez még Szerbiában történt, tehát egy biztos munkám már volt).
Érkezésemkor persze még nem álltam munkába, hisz csak egy héttel később volt a találkozó a vezetőkkel. Persze addig nem tétlenkedtem, bekopogtam minden helyre, ahova tudtam.
Már másnap sátrat építettem 12 dollárért, utána pedig egy helyen kertészkedtem 17 dollárért. Lassan az étteremben is elkezdtem dolgozni. A kertész munka véget ért, ekkor ablakot kezdtem el mosni 15 dollárért, este meg az étterembe jártam mosogatni.
Nehéz volt összehozni a kettőt, szerencsére az ablakmosós főnök elvitt mindig melóra, mert sosem értem volna oda, meg hát késtem is párszor, és 4 hónapon keresztül így dolgoztam.
Mosogatás, szemétkihordás
Megvolt a heti 100 óra, a nyár folyamán pedig a stabil 94 óra heti szinten. Végül az ablakmosást fel tudtam vinni 17-re, aminek nagyon örültem, hisz én 10 dollárra számítottam még indulásomkor.
Az étteremben szigorúak voltak, bár mivel jól tudtam angolul és a nevemet is könnyű volt kiejteni, ezért sokszor voltam a tűzvonalban és igyekeztem jól dolgozni, ezért viszont „hálából” nem szóltak meg, ha épp késtem valamennyit, mert szóltam, hogy 2 munkám van, és néha elhúzódik a másik.
A heti 40 órát nem engedték, hogy túllépjük, mivel a túlórát itt másfélszeresen szokás megfizetni. Persze nem csak a mosogatás volt a munkánk, hanem szemétkihordás, utolsónak maradtunk felmosni, néha egyszerűbb kajakészítés, ételek tárolása...
Ígértek ebédet, ami az épp akkori 40-60 személyre volt készítve, de általában kevesebbet kaptunk, így, ha nem mentél időben, nem jutott. Általában ötféle kaja forgott a menün, amit meg is untam egy idő után, de hát persze ez is plusz, mivel máshol ez sem járt. Persze néha kaptunk a szakácsoktól ezt-azt, meg hát konyhán lehet itt-ott bekapni valamit.
A legrosszabb, hogy az utolsó buszom a 10 km-re lévő otthonomba éjjel 1:30-kor indult, amit persze rendszeresen lekéstünk. Így aztán biciklizni kellett, ami esti holdfényben és hülyéskedések közepette, szinte feltöltött energiával. Az ablakmosás viszont érdekes volt, nem túl nehéz, persze kell létrázni, ami jó kis lábedzést ad.
Jött a börtönérzés
Az első szabadnapom 80 nap után volt - az étteremben heti 5 nap, az ablakmosás viszont 7 nap, igazából az volt a szabadnap, amikor csak fél napot kellett dolgoznom, de hát én a pénzért jöttem, és igyekeztem is, amíg erőm bírta.
Egy idő után oda jutottam, hogy börtönben lakom, hisz alig aludtam és már hihetetlennek tartottam, hogy éppen csak befejeztem a munkát az étteremben, és már megint kezdhettem elölről.
Ezt nem lehetett sokáig bírni, így augusztusban az ablakmosás lecsökkent a heti 5 napra, és eljött az első pihenőnap is. Szeptemberben otthagytam az éttermet, mivel találtam egy könnyebb állást, pincérsegéd voltam (busser), ahol 12-15 dollárt kaptam (7 dollár + borravaló), így kevesebb munkával ugyanott voltam, és időben hazaértem, hogy aludhassak.
Szeptemberben annyira lecsökkent minden, hogy 3 munkahelyen dolgoztam, egy másik étteremben is pincérsegéd voltam. Kemény munkával, hozzáállással és kitartással lehet szép pénzt keresni, persze ehhez el kell tűrni a főnökök hülyeségeit, túltenni magad a szitkokon, a lehordásokon stb.
Lehet panaszkodni, hogy ilyen-olyan a hely, ha nem tetszik, el lehet menni, ők sosem változnak. Amerikában, aki dolgozni akar, az talál is munkát (saját tapasztalat).
Lehet fejlődni, az ablakmosásért már kaptam 20 dollárt is, mivel visszajöttem párszor és a tapasztalat felvitte az órabért. Ezzel eljutottam odáig, hogy nem kell két munkahelyen dolgoznom, így is szépen keresek és jut idő a pihenésre, edzésre, főzésre, strandra.
Érdemes időben elindulni
Szezonra a sziget tökéletes választás, bár időben kell jönni, mivel betelnek a jó helyek. A szezon június elejétől szeptember elejéig tart, persze júniusban kevesebb a borravaló, de ezt kárpótolja a július, augusztus. Vannak, akik már május végén megérkeznek.
Többnyire rendesek voltak a főnökök, a pénzt mindig megkaptam, néha többet kértek, de persze ez normális, hisz minden munkahely ilyen. Elégedett voltam mindennel és nagyon sok élménnyel tértem haza, hisz a sok munka után utaztam is két hetet!
Persze most így kijárok, amíg tudok, mert én otthon érzem magam jól, és valahogy igyekszem otthon boldogulni, de nem tudom, mit hoz a jövő... Ha nem is maradok Szerbiában, vagy Magyarországon, akkor Európa marad, hisz sokkal jobban tetszik! Sok sikert azoknak, akik nyárra egy kis élettapasztalattal szeretnének hazaérni és persze némi zsebpénzzel.”
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: