Rengeteg olyan kérdés, levél érkezik, amely a külföldi ügyintézés, illetve az iránt érdeklődik, hogyan érdemes nekivágni. Éppen ezért örültem meg az egyik, általam újonnan felfedezett blognak, amely a németországi Wolfsburgban élő Edit ír. Úgyhogy ma kiderül, hogyan érdemes nekivágni Németországnak, aztán kicsit lazítunk és meglátogatunk egy hawaii-i szigetet és elnézünk Szingapúrba is. Kezdjük tehát Németországgal!

Wolfsburg (fotó: editpuskas.wordpress.com)

„Először is mindenkinek azt tudom javasolni, hogy ne induljon neki "blindre", hogy majd lesz valami, majd talál valamit. Persze lehet munkát találni, de nem olyat, és nem annyiért, mint ahogy azt sokan képzelik. Viszont Magyarországról pályázva itt munkát találni... Kb. a lehetetlenhez konvergáló feladat...

Ha egy tanácsot adhatok minden kifelé vágyakozónak: tessék spórolni egy kis pénzt (kb 3000-3500 Eurot), és tessék megpróbálni, de nem egyből beleugorva. A – szerintem – legjárhatóbb út, ha valaki fogja a spórolt pénzét, rászán 2 hónapot, és elkezd munkát keresni.

Először is fogja a pénzt, felpakol és kijön. Itt bérel egy szerény kis szobát, vesz egy olcsó mobilt (Aldi, Penny, stb... 7-10 Euro/hó), hogy legyen német telefonszáma, regisztrál egy német ingyenes mail szolgáltatónál (pl. gmx.de, web.de, stb...), és elkezd pályázni.

A legfontosabb a munkahely, a fix havi fizetés, legalábbis a munkaszerződés, ami "garantálja" a fix havi jövedelmet. Ez az alapja minden további ügyintézésnek, ez az első, amit fel kell tudni mutatni.

Munkaszerződéssel a kézben irány az ingatlanosok! Felénk általában a bérbeadók nem foglalkoznak személyesen a kiadással, az ingatlanosokra bízzák a kiadást. Az ingatlanosokkal több dolgot kell tisztázni: mennyi kauciót kell letennünk, mennyi a jutalékuk, és Schufa nélkül is kiadják-e a lakást. (...)

Vegyünk egy egyszerű példát: lakbér havi 500 euró (Kaltmiete – fűtési költség nélkül, Warmmiete – fűtési költségekkel, Nebenkosten – rezsi), kaució 3 hónap, jutalék 2 hónap. Tehát az első percben le kell tennünk 2500 eurót, plusz az első havi bérleti díjat, meg ki kell fizetni az első rezsit. Tehát még plusz kb. 700, azaz összesen 3200 euró.

(...)

Vegyük úgy, hogy van lakásunk, kezünkben van a lakáskulcs és a lakásbérleti szerződés. A lakásbérleti szerződéssel el kell menni az önkormányzatra (Rathaus), és ott be kell jelentkezni. Ehhez kell egy érvényes kártya alakú (EU konform) személyi igazolvány, vagy egy érvényes útlevél.

Az ügyintéző elkéri a papírokat, ellenőrzi, majd (nálunk legalábbis) ad egy nyomtatványt, amit azonnal segít is kitölteni. Ezt kitöltve majd leadva azonnal kiadja az A/4 formátumú "lakcímkártyát" (Abmeldebestätigung).

A lakcímkártyával a kezünkben a következő lépés a bankszámla nyitása. Ehhez kell egy időpont valamelyik bankban. A magyar szokásokkal ellentétben itt nem olyan egyszerű a bankszámla megnyitása! Először is kérni kell egy időpontot.

Ha szerencsénk van, akkor viszonylag hamarra tudnak adni egyet, de előfordulhat akár 1-2 hét távlata is. A legkönnyebben – tapasztalataim szerint – a Sparkasséban kap az ember időpontot. Azonban komoly hátránya, hogy ez csak lokális pénzintézet, akár Magyarországon a Takarékszövetkezetek, így viszonylag kevés fiókkal rendelkeznek.

Miután megvan a bankszámla is, mehetünk az adóhivatalba (Finanzamt) adószámot és adóosztályt kérni.

(...)

Ezt követően már csak egy egészségbiztosításra (Krankenkasse) van szükségünk. Két lehetőség közül választhatunk: állami vagy magánkassza. Amíg az állami kasszába a befizetendő összeg sávos, addig a magánpénztárakba a befizetés általában viszonylag fix összegű. Ennek eredményeképp alacsonyabb jövedelmi sávokban az állami, majd egy határ után a magánkasszák az „olcsóbbak".

Munkaszerződéssel, adószámmal, lakcímkártyával az ügyintézés pofonegyszerű. Csak be kell menni egy irodába, ahol az ügyintézők azonnal kitöltik a szükséges papírokat, és onnantól már csak fizetni kell."

Természetesen itt nem ér véget a hasznos tanácsok sora, akit érdekel, feltétlenül kattintson ide és olvassa el a teljes posztot!

A trükkös milliomos és a Kókusz-sziget

(fotó: baksajanek.blogspot.hu)

Folytassuk Hawaiin, azon belül is egy egészen különleges szigeten. A történetben előkerül egy különös milliomos is...

„Oahu keleti partvonalán, a Kaneohe-öbölben található egy kis sziget, Moku o Lo'e avagy Coconut Island.

A sziget jelenleg a Hawaii Egyetem Alapítványa és Hawaii állam tulajdonában van, de története során milliomos tulajdonosai hajó-mozit, bowlingpályát és mini-állatkertet is üzemeltettek rajta. Most a Hawaii Tengerbiológiai Intézet található a szigeten.

Coconut Islandre amúgy csak meghívással, vagy vezetett túra keretein belül lehet eljutni, nekünk ez utóbbiban volt részünk nemrég egy vasárnapon.

A szigetre érkezve rövid „biztonsági eligazítás": ne menj a parthoz túl közel, mert beszakadhatsz a vízbe...

A túrán megcsodálhattuk a sziget különbejáratú világítótornyát, és a kerítésnek támasztott köz-bringákat, amiket minden, a szigeten dolgozó kedvére használatba vehet a gyorsabb közlekedés érdekében.

A milliomos tulajdonos kicsinek találta a szigetet, így a környező strandokról kibányásztatta a homokot, és azzal töltötte fel a saját sziget, kb. 40%-kal megnövelve annak eredeti méretét. Erről nagyon nem szólt senkinek, csak amikor 15évvel később egy geodéziai felmérés során az állam rájött, hogy hopp itt történt valami, akkor ment a magyarázkodás.

Mivel a hawaiiak nagyon harapnak a „védjük meg a hazánkat és földünket" témára, ez kicsit kiverte náluk a biztosítékot, így szépen egyik nap megjelent a katonaság és lefoglalta a hozzáépített területeket, mondván, az az államé, aki nem adta a beegyezését a használatra, oszt csók.

Ezeket a területeket a mai napig bérlik az államtól, mert az továbbra sem adja el, csak ki.

Remélem, sikerült kedvet csinálni az eredeti poszthoz is, én nagyon élveztem a rengeteg képet, ami így, az európai télben nem kis felüdülést jelentett. Úgyhogy kattintsatok ide!

A chilis béka és a szárított mindenfélék

Mi pedig röppenjünk tovább Szingapúrba, ott is elsősorban az egészen különleges gasztronómiára koncentrálunk majd a Keleti kalandok blog segítségével.

„Szingapúrban minden az evés körül forog, a helyi árakat tekintve pedig nagyon olcsó kifőzdékben enni. Minden ázsiai nemzet ételeit megtalálni, és jobbnál jobbak. Ezzel egyelőre megdőlni látom a karácsonyi kilók leadását...

(...)

Maga a város kisebb, mint Budapest, mégis 8 metróvonala van, az utolsót olyan hamar építették meg, hogy sok helyi nem is tud róla és a turista térképeken fel sincsen tüntetve még. :) (...) A metrón már éreztem magamon a tekinteteket, leginkább az időseknek és gyerekeknek újdonság a fehér ember. Fura érzés, de nem különösebben zavaró.

(fotó: keletikalandok.wordpress.com)

A reggelim egy délegyházi CBA-s Cerbona-szelet volt, amivel kihúztam a hostelig. Többiek sem álltak jobban, úgyhogy beültünk egy indiaiba (nagy adag főétel körettel kb. S$7-8 = 1400-1600Ft). Végigkóstoltuk egymáséit, mind hihetetlenül finom volt.

(...)

Következő megálló az Orchard Road volt, ami az új negyed bevásárlóutcája (néhol 2×4 sávos utacska) a legnagyobb világmárkákkal, a plázák pedig egymást érintik szó szerint és a fehér ember aránya is talán itt a legnagyobb. A szórólapokat két narancs társaságában osztogatják, ki is fosztottuk az egyik kosárkás leányzót. A kupon persze a kukában landolt, de nekünk mindenképp jó üzlet volt.

Valahogy nem fogott meg a hely szelleme (talán a vékony pénztárcánk miatt), így hamar továbbálltunk a kínai negyed felé. Egy park mellett haladtunk el, ahol - mint később kiderült - a Fülöp-szigeteki nőegyesület tartotta a szokásos vasárnapi piknikjét.

Vinaya magyarázni kezdte, hogy mit esznek, és hogy az mennyire finom, mire az egyikük felkapta a fejét és egyből lecsapott ránk, hogy honnan jöttünk és mi járatban. Következő pillanatban már körénk gyűltek a többiek is, kínálgattak mindenféle jósággal, sütivel, üdítővel. Mire észbe kaptunk már előkerültek a tabletek és telefonok. Egy óra alatt több száz fénykép készült rólunk ugyanabból a szögből és ugyanabban a felállásban.

(...)

Végigsétáltunk a piacon, felismerhetetlenségig szárított dolgokat árultak mindenhol: halat, gombát, húst. A gombát a lakótársaim napokig áztatják, hogy visszanyerje eredeti alakját...

Elegünk lett a tömegből, úgyhogy beültünk egy autentikus kínai étterembe, ahol mindenféle furcsaságot lehetett kapni. Mivel szeretem a csípőset és ki akartam próbálni valami újat, a chilis béka eléggé (meg)adta magát.

Mikor kihozták, nagy levegőt vettem, mert hát gyerekkoromban unokatesóimmal teljesen más kapcsolatban álltunk velük. Sokszor azt sem élték túl, de azért nem ettük meg őket.

Ezek szójaszószban chilivel és újhagymával voltak elkészítve. Bár a hús még a csontokon volt, a fejük és (szerintem) a belső részük is hiányzott. Meg kell mondjam, nagyon finom volt. Kevés dolog vetekszik anyum bablevesével, de ez köztük van. Kénytelen voltam ad hoc megtanulni pálcikával enni, merthogy más nem volt. Azóta is gyakorlom, már egész jól megy."

A poszt ebben az esetben is folytatódik, jó sok kép is akad, szóval ide tessék kattintani, megéri!

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.