Miközben olvastam spanyol országfelelősünk, Roxi mai posztját, többször az jutott eszembe, hogy mintha Magyarországról szólna – pedig a katalán nacionalizmusról, Katalónia és az Európai Unió viszonyáról szól, de a helyzet és a végkövetkeztetés szerintem sok szempontból nagyon hasonló. Lássuk tehát, milyenek a katalánok egy köztük élő szemével!

„Szeptember 11. a katalán nemzeti ünnep. Idén több tízezer ember ünnepelt élőlánccal, hogy így is kimutassák, szeretnének függetlenek lenni. (A nyitóképen egy függetlenségpárti plakát látható Gironában.)

Amikor először jöttem (egy hónapra 2004-ben) Barcelonába, ez a katalán kérdés nem volt ennyire napirenden. Nem volt jelentősége, az emberek nem erről beszéltek, nem volt téma az újságokban, tv-ben, rádióban (már akkor is megvoltak a saját TV adóik, rádióik, újságjaik).

A spanyollal is remekül elboldogultam, nem éreztem, hogy egy másik országban vagyok, sőt, fel sem tűnt, hogy katalánul beszélnek mellettem vagy hozzám, mert mindent megértettem.

Az volt a benyomásom, hogy szorgalmas, de beképzelt emberek, legalábbis valami miatt nagyon nagyra tartják magukat.

Arra is emlékszem, hogy nem nagyon voltak katalán feliratok sehol, nem volt probléma eligazodni, minden spanyolul volt kiírva, szóval nem volt ebből semmilyen nehézségem (bezzeg 2 éve alig találtam be a reptérről a központba, mert minden iránymutató tábla katalánul van. OK, a reptéren még angolul is ki van írva, az segített, meg aztán valljuk be, nem sok különbség van a két nyelv között).

A függetlenség lehetetlensége

Most, mikor itt élek, rá kellett jönnöm, hogy egyrészt változott a világ, másrészt részben félreismertem az embereket.

Ma, 2013-ban a katalánok ugyanolyan öntudatosak, ha nem még inkább.

Sőt, ma egyenesen függetlenné akarnak válni, ami igen nehéz lesz, tekintve, hogy Katalónia volt az első tartomány, aki gyorssegélyt kért a spanyol kormánytól, nehogy csődbe menjenek.

Abban persze van némi igazság, hogy felül kéne vizsgálni, ki, mennyit ad bele a közös kasszába, és mit vesz ki onnan, de függetlenségről, azt hiszem, igen korai lenne beszélni. Pláne, hogy az EU sem ismerné el Katalóniát független államnak, illetve EU-tagállamnak még kevésbé, ez pedig a totális elszigetelődéshez vezetne.

Másrészt Katalónia amúgy „spanyolosan" szeretne függetlenné válni, tehát úgy, hogy ez nekik semmibe se kerüljön, és ne kelljen áldozatokat hozni. Konkrétan ez azt jelenti, hogy ők EU-n belül akarnak maradni, eurót akarnak használni.

Persze, hogy ezt akarják, hiszen saját pénzverdéjük, pénznemük nincsen, ennek megteremtéséhez pénzük sincsen. Ráadásul az EU-n kívüli országként vámhivatalokat, komplett intézményrendszert kellene felállítaniuk pl. vízumokhoz, be- és kiutaztatásokhoz, újra kellene szabályozni a kereskedelmet, stb.

Nyilván nem akarnak visszalépni 20 évet az időben, illetve ennek a háttérnek a megteremtéséhez se kedvük, se pénzük. De még szervezetük sincsen, hiszen itt nincsen se helyi vámőrség, de még hadvédelem sincsen.

De mégis milyen jó propaganda. Merthogy sajnos, aki itt él, és egy picit is túllát ezen a függetlenség törekvés dolgon, az látja, hogy az egész egy propaganda.

A Barca mint buktató

Az egész egyébként ott bukik meg, hogy az FC Barcelona nem indulhatna a spanyol bajnokságban, csak a katalánban, és ez akkora pénz- és presztízsveszteség lenne a helyieknek, hogy nem viselnék el.

Katalónia, mint el nem ismert állam, pedig sem a Bajnokok Ligájában, sem az Európa Ligában nem indíthatna csapatokat, ezt pedig egy FC Barcelona nem engedheti meg magának. (Amúgy például létezik katalán fociválogatott, de hallott is valaki róluk?)

De viccen kívül, ugyan ki kockáztatná meg, hogy egy EU által el nem ismert országban legyen cége, telephelye? Barcelona ma Európa egyik legjelentősebb városa, mind kereskedelmi, mind ipari szempontból, illetve az egyik legjelentősebb kikötő is... szóval ha ez a hely hirtelen egy EU-n kívüli hely lenne, vajon hányan maradnának?

Nem hiszem, hogy Katalónia érdeke lenne, hogy mindenkit elűzzenek.

Még a katalánok sem egységesek

Beszélgetve a katalán kollégákkal ez a függetlenség mánia sem egységes. Például, ahol most élek, nagyon függetlenségpártiak az emberek, mert itt jobban élnek, a válság sem érződik, és nem is értik például hogy minek kérték a katalánok a mentőcsomagot, hiszen itt olyan jó az élet.

Aztán ha elmész pl. Tarragona környékére, ahol kihalt ipartelepeket látsz, ahol minden raktárra ki van rakva az eladó-kiadó tábla, ahol valójában tényleg kőkeményen érezni a válságot, mert nincs munka lehetőség, akkor ott az emberek már nem annyira vannak elragadtatva attól, hogy függetlenek legyenek, mert nem látják, nekik ebből milyen előnyük származna. Attól ugyanúgy nem lenne munkájuk, sőt azok a multik, akik netán még mindig ott vannak, azok is elmennének tőlük.

Ki mennyit ad?

Persze ezt az emberek egy része látja, és ezért nem is függetlenségi párti, de az emberek másik része pedig nem látja, sőt csak azt látják, hogy elvileg ők többet adnak Spanyolországnak, mint a többi régió. És ezzel meg is van a fő feszültség forrás: ki mennyit ad a közösbe és mennyit kap vissza onnan.

Nyilván ez a vita még sokáig terítéken lesz és 2014 előtt, amikor is itt szavazni akarnak arról, hogy egyáltalán elkezdjenek-e bármilyen lépéseket tenni a függetlenség felé, még sok minden változni fog.

A nacionalizmustól eltekintve azonban tényleg nagyon jó itt az élet. Az emberek többsége belátja, hogy itt, a Costa Braván bizony a turizmus a fő bevétel, ergo még akkor is jó fej és kedves lesz veled mindenki, ha amúgy nacionalista, mert mégiscsak a megélhetése függ tőle.

Katalán burger a katalán nemzeti ünnepen

A katalánok tapasztalatom szerint sokkal, de sokkal rugalmasabbak, mint a madridiak, és tényleg nagyon segítőkészek. Példa: az albérlet pénzt nem tudtam egy összegben vinni, mert nem adott ki annyi pénzt az automata, és a banki nyitvatartáson kívül érkeztem a bankhoz.

Az iroda azt mondta, semmi baj, itt a kulcs, majd holnap elhozod a többit. Vagy nincs gond abból, ha az étteremben mondjuk nem az étlapon feltüntetett sült krumplit kéred köretnek, hanem mondjuk salátát. (Nem vicc, nekem ebből korábban volt problémám).

Van pár dolog ugyan, amit nem értek... például miért van az, hogy egy turistaparadicsom kellős közepén, ahol több a külföldi, mint a helyi, egy rendezvényt csak katalánul hirdetnek meg? Vajon a holland honnan tudja meg, hogy bor- és sajtvásár lesz, ha csak katalánul írják ki?

És persze csodálkoznak, hogy elmarad a bevétel.

Francia spanyolul olvasva

A katalánok másik nagy sajátossága a nyelvük. Még maguk a katalánok is elismerik, hogy a katalán olyan, mintha a franciát spanyolnak olvasnák. Ez kétségkívül így van.

A katalán a provenszál egyik változata, nemcsak itt Spanyolországban, de például Andorrában is beszélik. Ez egyrészt jelenti az okcitán egyik, már a franciához közelebb álló nyelvjárását, másrészt magát az okcitán nyelvet is, ennek központi dialektusa valóban a katalánhoz áll a legközelebb, de annál valamivel szebb (inkább a spanyolra hasonlít) - ez utóbbi mondat El Mexicano nyelvész barátom megjegyzése, a pontosítás végett.

Nekem személy szerint tetszik a katalán, és már küzdök, hogy megtanuljam. Nem lesz egyszerű, de menni fog. :)

Furcsa, hogy errefelé ugyanúgy merci-vel köszönnek, mint a franciák, pedig a grácies a köszönöm katalánul. Még Gironában is merciznek, de mondjuk Barcelonában már nem annyira. Ezek a helyi szlengek is nehezítik a tanulást, de nem hátrálok meg. :)

Jobb fej emberek, jobb fizetés

Ha nagyon általánosan akarnám leírni az embereket, a katalánokról az első 3 szó között lenne az, hogy szorgalmasak. Itt nagyon lenézik a lustaságot, ha valaki katalánok közé keveredik, az első órában az összes lusta andalúzokról szóló viccet elsütik neki. A másik az általános tolerancia és a másik felé való nyitottság. Úgyhogy ezért is jár nekik a pluszpont.

Mindent összevetve, aki Madridból jön ide, annak nagy lesz a változás, de igazából ez a változás szerintem pozitív, jobb fej embereket, jobban megfizetett munkát és egy színes kultúrát talál itt, és hát itt van a tenger is, ugye...

Mindennel együtt nagyon kedvelem őket. Néha megesik, hogy felül kell írnom a korábbi véleményemet, és ezt most én megtettem."

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.