„Majdnem négy éve élek Németországban. Kinn töltöttem egy félévet (egyetemen), beleszerettem valakibe. Egy otthoni egyetemi oktatóm azt szerette volna, hogy doktorizzak, mivel tudta, otthon nem maradok (a párom miatt), egy konferencián megemlített egy kinti tanszékvezetőnek. Elküldtem az életrajzom, behívtak interjúra, interjú után 5 perccel hívtak, hogy felvettek. Nettóm, állami alkalmazottként kb. 2100 euró. 

Árak:

Lakás: 600-1000 euró (függ: méret, fekvés, város)
Bevásárlás 2 főre + 2 háziállat, ételek, tisztítószerek, ruha, cipő (amiből épp új kell): kb. 400-450 euró
Ebéd (munkahely): páromét a cég fizeti, nekem kb. 4-8 euró / nap
Biztosítás: (nyugdíj stb.) 140 euró
Egyéb: (egyszeri, váratlan költségek) 100-150 euró
Összesen kb. 1800 euró
Szolgáltatások ára magasabb, mint otthon: fodrász (30 euró egy hajvágás), étterem, mozijegy (5-13 euró – utóbbi hétvége) stb.

Otthon kezdő mérnökként Budapesten 150 ezer Ft lett volna a fizetésem, mindenki el tudja dönteni maga, ebből mire futotta volna. Vidéken értelemszerűen kevesebbet kaptam volna, ha találok munkát.

Amit itt megengedhetek magamnak:
- 4-5 alkalommal hazamegyek évente
- 1 nyaralás évente külföldön
- szüleim támogatása, amennyiben engedik, és szükséges
- mivel a párom is keres, diákhitel, egyebek törlesztése, majd spórolás

Mit vesztettem?

Bevallom, rengeteget. Sosem akartam külföldre költözni, csak a szerelem hozott ide. Szeretem a szülővárosom (nem Budapest), otthon is a szakmámban dolgoztam volna, jó a kapcsolatom a szüleimmel, sok barátom volt.

Eljöttem, és sajnálom, hogy nem otthon élek, hogy nem tudok felugrani bármikor a szüleimhez vagy a nagyszüleimhez. Sajnálom, hogy a barátaim többségét elvesztettem, egyszerűen a fizikai távolság okozta „sosem vagyok ott” érzés miatt. Nincs igazán honvágyam (eleinte volt), csak a család/barátok hiányoznak.

Mit nyertem cserébe?

Szintén rengeteget. Nyugalmat, biztonságot. Tudom, hogy hónap végén megkapom a fizetésem, tudom, hogy van a bankban pénzem, és ha elromlik a mosógép, tudok venni egy újat. Tudom, hogy a következő négy évben van biztos munkahelyem, és hogy utána is találni fogok másikat, amiből meg tudok élni. Tudom, hogy el fogjuk tudni tartani magunkat akkor is, ha három gyerekünk lesz. Tudom, hogy ha tíz évig spórolunk (két jó egyetemi diplomás fizetésből), ki tudunk fizetni egy családi házat, hitel nélkül. Van jövőképem, és elégedett vagyok vele.

Hogy mit akarok mindezzel mondani? Nincs általános igazság. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi az, ami fontosabb neki, és hogy bizonyos dolgokért (anyagi biztonság pl.) miről tud és akar lemondani. Nekem megérte, de csak a magam nevében nyilatkozhatom.

A legfontosabb, amit nem szabad elfelejteni, hogy a németek, angolok... mások. Ezernyi apróság, ami miatt az ember hülye helyzetekbe kerül, és mosolyognak rajta, és ami miatt nem érzi magát otthon. Ha ezt a másságot el tudja valaki fogadni, és meg akarja próbálni, miért ne?

Ami biztos

1. Nem szabad pénz vagy biztos, aláírt szerződés nélkül elindulni: ahogy már írta valaki, a kezdés pénzbe kerül. Itt szerződés nélkül szerintem 4000 - 5000 euró kell.
2. Nem szabad nyelvtudás nélkül elindulni. Az ember egyszerűen nem kap rendes munkát nyelvtudás nélkül. A rendes nyelvtudás alatt egy erős középfokút értek, minimum. Az én nyelvtudásom jelenleg egy jó felsőfokú feletti szint, kell is a munkahelyemen.
3. Munka van. Az átlagos képzettség nélküli fizetés kb. 1200 euró, ilyen munkát két-három hét alatt lehet találni. Abból sem félretenni, sem étterembe járni vagy utazni nem lehet. És ha tönkremegy a mosógép, van rá esély, hogy az ember nem tud hirtelenjében újat venni. Ezért – szerintem – nem érdemes külföldre költözni.
4. Szakmabeli munka: az is van. Csakhogy, ahhoz nagyon jól kell tudni németül (felsőfok felett, tapasztalataim szerint), és el kell tudnia adni magát az embernek. (Nyelvtudás és/vagy ismeretség kell.)”

(A poszt eredetije itt található.)